Mit tegyek? Az egyik gyerekemet jobban szeretem, mint a másikat! Nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni.
Majdnem 2 év van a 2 gyerekem között. Lehet ekézni, de nem akarom kiszépíteni: a lányom mellett pokol az anyaság. A túlélésre játszok. 2 és fél éves múlt, még mindig kel. Járunk beszédindításra, mert semmit nem mond, 2 hét múlva megyek vele. Egy nap vagy 10x úgy felidegesít, hogy vagy az ájulás kerülget, vagy a hányás. Nagy valószínűséggel autista. A fiam ezzel szemben nagyon jó baba, nyugodt. Átalussza az éjszakát, megfelelően fejlődik. Bűntudatom van amiatt, hogyha kiderül a nővéréről, hogy autista, akkor ő szenvedi el a legjobban ezt.
A fiam hamarabb felkel, mint a lányom, és amikor meghallom a lányom nyöszörgéseit reggelente, már olyan görcsbe rándul a gyomrom, mint amikor általános iskolába csúfoltak a pattanásaim miatt, és vasárnap pakoltam be a holnapi felszerelésemet. Nem vagyok boldog a lányom társaságában, azt se tudom elfogadni, hogy baja van, de azt se, hogy nincs. Mert nyilvánvalóan valami nincs rendben vele, és félek, hogyha lesz diagnózisa, akkor mi lesz velünk. Van egy olyan érzésem, hogy depressziós vagyok, de néha tök jó kedvem van.
Szerintem egy pszichológus tudna legjobban ezen segíteni. Azon ne agyalj sokat hogy autista-e, előbb-utóbb úgyis kiderül. Lehet hogy ha nagyobb lesz a lányod meg pont fordítva lesz, kevesebb gondod lesz vele, előre nem tudhatod.
Másrészről, na ezért nem akarok gyereket. Pokol lenne az élet, meg a szabadságom is oda. :( Még így is rossz érzés olvasni hogy más gyerekéről van szó.
Ha autista a lányod, akkor arra is fokozott kockázat van, hogy a fiad is autista. Persze ez nem törvényszerű! De, ha mégis akkor mi lesz? Mindkét gyereked utálni fogod?
Lányodnál mik a tünetek azon kívül, hogy nem beszél? Pedagógiai szakszolgálat látta már?
Mivel idegesít fel? Dackorszakban teljesen normális, ha feltolják az ember agyát, de pláne ha direkt provokál, az inkább az autizmus ellen szól.
A beszédelmaradás ebben a korban már a gyereknek is komoly stressz, hogy nem tudja elmondani a magáét.
Régen is úgy érezted, hogy nem szereted? A fiad születése előtt illetve kis korában?
Nincs vmi mély lelki seb Benned a fiúgyerek/lánygyerek vagy idősebb/fiatalabb testvér vonalon? Vagy nem különböző nagyon a temperamentumotok?
Az átnemalvás azért nem a világ vége. Az én lányom pl 3 éves múlt és még 2-3x ébred. Nem hiszem hogy ez magyarázná a negatìv érzéseidet.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!