Mit tegyek, hogyha az apjukat szeretik jobban?

Miért 20as szerinted mi vár arra az emberre, aki már első osztályban sem tanul? Mi lesz vele?? 0 általános végzettséggel(aki nem tanul, az bukik) aztán simán meg fog élni, meg fogja tudni oldani a dolgait, ugye? Emiatt nem lesz depressziós, nem sodródik méglentebb, ugye? Még a boltban sem tud vásárolni, nem fogja tudni mennyi pénze van, nem fogja érteni a bonyolultabb mondatotak, az ilyenekre MINDIG rárepülnek a csaló manipulátorok, és igen, ott fog kikötni az utcán. Vagy így, vagy úgy egy nagyon szomorú életúttal. A tudás hatalom. Leginkább a saját életed felett.

Igen, szerintem nem kell direktbe a képükbe vágni, hogy "apádnak nem kellesz", az a jó, ha szép lassan maguktól esik le nekik, a saját tempójukban, mikor már gondolkoznak ilyeneken, mérgelelnek, felismerik a helyzetet. Amúgy ez egy törés lenne, és a saját ostoba sértettséged miatt megtörni egy kisgyereket nagyon aljas dolog.

Igen, ez ostoba sértettség, meg a gyerek HÜLYESÉGET mond azzal, hogy utál, és neked ezt felnőttként tudnod kellene! Azt mondja, hogy elege van, hogy csinálnia kell, amit nem akar, és szívesebben haragszik rád, mint a világra, mert hát valakihez kötnie kell a rossz dolgokat. Azt sem gondolja komolyan, hogy az apjánál akar lakni, ahogy azt sem, hogy világgá mennének! Ezeket magadra venni ostobaság! Pláne ilyen kicsiktől. Nem tetszik neki a helyzet, ideges, mond mindenfélét, te meg azt akarnád, hogy "nesze látod, az imádott apádnak nem kellesz, most becsülj meg engem jobban mert csak én vagyok neked és válogasd meg a szavaidat, mikor ideges vagy" Ez nagyon nagyon nagyon aljas.

Pici ahhoz, hogy uralja az érzelmeit, felismerje, azonosítsa azokat és tudja kontrollálni, mit mikor kell kimondani. Kamaszként is extra kihívás nekik, és felnőttként te is tudod, milyen kihívás nekünk is sokszor. Nem haragudhatsz rájuk hülyeségek miatt és nem törheted meg őket így. Szép lassan le fog nekik esni, apu miért csak hétvégén van velünk, és szeretettel fognak rád gondolni, hogy te tartottad magad végig, gondoskodva róluk. A saját tempójukban, amit befogadni képesek. Azt is értékelni fogják, meg felismerni, hogy lehet, hogy apa sosem tanul velünk és nem segít a leckében. KÉSŐBB ezek fontosak lesznek, amikor a személyiségük már érett ehhez. 6 és 8 éves még a közelben sincs ilyenhez.

Szó nékül összecuccolnám őket, és mennének apához.

Én nevelem őket, mert az apjuk nagy ívben tesz rájuk, és utána még engem ekéznek?!

Oké, srácok, go apuci, majd meglátjuk, mi történik, és mennyi idő után sírjátok haza magatokat.