Akik nem szeretik vagy épp utálják az apjukat! Mi az oka ennek?

Mindig vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban.

Egy rengeteget dolgozó emberről van szó,aki nagyszerű életkörülményeket teremtett a családjának.

Mellé viszont zárkózott és érzelmileg megközelíthetetlen volt,mint egy ember aki a család tagja,de mégsem vesz igazán részt semmiben.

Igen,ott volt velünk és nem éltünk rosszul,de jobban szerettem volna olyan apa mellett felnőni,aki ki tudja fejezni a szeretetét,érdeklődik a dolgaim iránt,néha kifejezi ha büszke rám,ott áll a fontos pillanataimban,de szigorú is ha kell.

Nagyjából így képzelem el azokat a családokat,ahol a gyereket dadák nevelik és nincs igazi apafigura.

Ez a mai napig sem változott,ha én nem keresném fel időről-időre,legközelebb csak a temetésén találkoznánk.Ő ilyen.

Igen, a szülőket nem mi választjuk meg. Sokszor azt adják amit kaptak ők is. Nincs nekik minta, nincsenek megtanítva. Azt hiszik, az agresszív kemény nevelés jó emberré tesz valakit. A szigor félelmet és nem tiszteletet eredményez. Amikor majd megöregszenek megváltoznak de már késő mert a gyereke valószínű nem fog törődni vele.

De van még valami fontos, mert az egész világ a gonosz hatalmában van, és ezt el sem hiszik az emberek, aki nem más mint Sátán az Ördög és az ő démonai. Jellemvonásait tükrözi vissza ez a világ, lásd napi hírek, események. De nem lesz mindig így!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jelen.

Nem tudta sosem leplezni mekkora csalódás vagyok neki.

Rendszeresen gúnyolt, aminek most is bennem van a nyoma: ha csak kedves volt velem valaki, kerestem a hátsó szándékot, és folyton attól féltem, hogy gúnyol.

A csalódás oka: lánynak születtem, ráadásul betegen. Kombó csalódás, hogy két lányom van, ami már megbocsáthatatlan

Pszichès ès fizikai bàntalmazàsok a legelső emlèkeim òta. Törès, vèrzès, depressziò... inkàbb nem ettem 3napig ,de nem mertem haza menni, mert apàm kocsija ott àllt a hàz elôtt. Sosem volt jò neki semmi. Minden örömöt elvett, mindig fèlni kellett ès komoran kellett nèzni, különben, ha jòl èreztem magam, jött a pofon, vagy az üvöltözès.

Nyaralni voltunk, 1 òràn àt ugrottunk a lendülő kèz elől ès hallgattuk az ordibàlàst, mert nem figyeltünk, hova tette a kulcsot. Egèsz vègig a zsebèben volt. 35 èves vagyok, mèg mindig fèlek tőle, pedig fèl kèzzel agyonverhetnèm.

Több mint 1 000 000 forintot màr otthagytam a pszichès gondozàsomra, de mèg mindig fèlek. Ès gyereket sem merek vàllalni, nehogy ilyen legyek èn is.

Röviden ezèrt. Na meg amit tesòmmal csinàlt, mert ô rosszabbul jàrt, mint èn. Konkrètan megàllt a fejlôdèsben. 15 ève 16 èves szinvonalon ragadt le. Mèg mindig azt hiszi, hogy iskolàba kell jàrnia.

De ügyvèd. Ès biztos behajtja majd rajtunk a szülőtartàst. Ő mindenben csak a pènzt keresi.

Sajnos neki csak a fiúgyerek az igzi gyerek, így elég nagy szívás, hogy az ikertestvérem fiú. Neki mindig ugrik, ha kell valami, mindig ő kapja meg előbb, nekem várnom kell. Ennek ellenére soha nem volt neki se igazi apafigura, soha nem foglalkozott velünk, nincs is vele igazi apa-lánya kapcsolatom.

A másik, hogy nagy elvárásai vannak velünk szemben, amihez viszont az anyagi hátteret soha mem tudta megteremteni, sőt, igazából semmit nem teremtett meg a családjának.

19 évig nem foglalkozott velem, most, hogy van barátom és továbbtanulok hirtelen korlátozni akar mindenben. És nem azért mert félt, hiszen azt éreztem volna eddig is, csak meg akarja mutatni, hogy neki van hatalma felettem.

Ezek ellenére sem utálom, csak nem tudom megérteni, hogy miért ilyen.

Mindenben a hibát keresi, beszól akármit csinálok.

A szeretetemet "megvette" régen édességekkel, most felnőttként pedig pénzzel.

Olyanokat mond, hogy semmit sem lehet rám bízni, kíváncsi lenne, hogy fogok boldogulni az életben, vagy a levegő is kár beléd..

Nincs önbizalmam, a súlyomat is cikizi.

Anyukám sajnos meghalt kiskoromban és azóta apával élek de nem jó..

Nem értem miért bánt engem szavakkal.

De ha én néha visszaszólok neki az már baj de az, hogy ő állandóan beszól az perzte nem..

Kérdező! Engem érdekel miért utálod az apádat.