Akik nem szeretik vagy épp utálják az apjukat! Mi az oka ennek?

Kiskoromban eljátszotta az összes pénzünket, ivott. Egyszer betörést is szimulált a saját házunkban, hogy "eltűnjön" egy kis pénz. 4 éves koromban gyereknapon eltűnt, nem tartotta velem a kapcsolatot. 14 évesen én kerestem meg, egyszer találkoztunk, aztán azt hazudta, hogy kiköltözött külföldre, hogy lerázzon.

Szerencsére visszakapott mindent az élettől. :)

Alkoholista. Pokollá tette a gyerekkoromat, évtizedekig verte az anyámat, elitta a család pénzét stb.

De már erősebb vagyok lelkileg annál, hogy ne tudjam leszerelni. Évek óta nem élünk vele, de szent meggyőződése, hogy ez csak átmeneti.

Élvezettel fogom végignézni, ahogyan meghal.

Fiút szeretett volna, hát, nem az lettem. Aztán csalta anyámat, hol eltűnt, hol visszajött, végül mi mentünk el. Nem is keresett, úgy egy évig, pedig tudta, hol vagyunk. Mikor mégis elkezdett látogatni, sosem a megbeszélt időpontra jött, alap az egy óra késés volt. Sosem vette komolyan semmi problémámat, kigúnyolt. Szerinte buta voltam és kövér, később semmilyen suli vagy munkahely nem volt neki jó, ahol voltam.

Az öcsémmel (féltestvér) teljesen más a viszonya, ott voltam a ballagásán nem rég, olyan lakodalmat rendeztek neki, h csak néztem, külföldi sulit fizetnek neki. Hát, ez van :D

Elvaltak a szuleim, anyuval maradtam. Anyu beteg lett miatta, strokeot kapott es raszokott a cigire.

Elkurv.azta a felretett penzt es a hazat is el akarta venni a fejunk felol. Nem keres, nem fizet semmit. Kiskoromban is utalt mar, mert szerettem az szamitogepes es autos jatekokat. Ezen veszekedett velem, mert amikor kicsit tovabb akartam volna jatszani, akkor ellokott onnan..

Nem vitt jatszoterre, joforman sehova.

11 eves voltam ekkor. Nelkule nottem fel. Ezzel csak az a baj,hogy nagyon apas voltam..mai napig megkonnyezem, ha latok valakit az apjaval es tok jol elvannak.

Nekem tonkre tette az eletemet es gyulolom,mint egy darab sz.rt.

Barcsak olyan apam lett volna, aki foglalkozott volna velem es tamogatna...

Velem épp ma közölte a lányom, hogy mostantól maradjak ki az életéből. Alkoholista sem voltam soha, egyszer meg nem ütöttem. Imádtam mindig, még most is.

Bocs, nem a kérdéshez tartozik, csak szerettem volna a "másik oldalt" képviselni egy picit.

Mindig eleven gyerek voltam. Egy álomvilágban éltem, ahol reméltem, hogy majd minden jobbra fordul. Pont ezért nem utáltam gyermekként, de nem is szerettem soha.

Sokat dolgozott ez tény. Viszont mellette olyan szélsőséges személyisége volt, hogy lehetetlen volt elkerülni a családi balhékat. Mióta felnőttem azt mondom, hogy ő nem felnevelt, hanem eltartott.

Régen, amikor picivel többet ért a forint, s jobban meg lehetett élni egy fizetésből is, akkor rendszeres volt, hogy az akkori munkáltatójától előleget kapott. Ilyenkor többnyire este 6-7 óra helyett 9-10 vagy akár 11-kor ért haza. Részegen. Ha olyanja volt, akkor röhögött mindenen, ha pedig olyanja volt, akkor már azért pofozott minket, mert leesett a villa a kezemből.

Anyám egyébiránt beteg volt, majd miután elütötte egy kocsi pánikbeteg lett, nyugtatózták. A négy fal közül nem tudott kimozdulni, így szinte mindent én csináltam. Vigyáztam rá, s segítettem ahol tudtam. 9-10 évesként kilós csomagokat hoztam haza a város egyik végéből a másikba, mert én intéztem a vásárlást. Szörnyű volt, hogy míg más ment szórakozni, barátokat szerzett, addig én a négy fal közt maradtam. Ő ivott, játékgépezett, ha kellett szórakozott. 15 (!!) évesen voltam először például moziban. Barátaim nagyon nem voltak, mert amikor ők kint játszottak én bent vigyáztam anyámra. Amikor ő hazajött, s kimentem játszani, vagy bicajozni a gyerekek épp mentek már haza.

A tinédzser korom rémálom volt. Ahogy bevezettük az internetet rákapott a pornóra. Ha épp átmentem a másik szobába és ő épp azt nézte rögtön bezárta az ablakot, mint ha csak netezne, s keresett valami okot, hogy balhézni tudjon. Ahogy nőttem nem mert már bántani, s szólalkoztunk is annyira össze, hogy elment a hangom az üvöltözéstől másnapra.

Sajnos nem keresek annyi pénzt, hogy el tudjak itthonról költözni, s bevallom anyámat se merem vele egyedül hagyni, ne hogy agyon verje. Sokszor úgy érzem az életem egy csőd, amiből nincs kiút. Sokszor úgy érzem egy kést döfnek belém, amikor azok, akiknek van gyerekük mondják, hogy akár meghalnának értük. Azt akarják, hogy boldog legyen, elégedett, egészséges. Az én apám meg aztán úgy telibesz*r mindent, hogy az már bicskanyitogató.

Hát én ezért.

28/F

Azért mert pár éve megverte anyukámat, akinek a karján volt az 1 éves húgom.Nekem csavargatja a karomat ha valamit nem úgy csinálok ahogy neki tetszik, és egyszer akkora pofont adott hogy vérző sebek lettek az orromon.Aztán tavaly nyáron egyik este meg leitta magát és szoronga anyukám kezét meg ordított.Aztán meg elviharzott.Kb.éjszaka 1-kor lehetett.Ja és a nagymamámat meg ördögnek nevezi.

Ja és érdekel hogy te mért utálpd az apádat.Sorstárs....😩