Autista gyerkőc mellé vállalnátok kistestvért?

30. Reméljük, azért mégsem az. De furcsa, hogy nem mondta senki a környezetből, családok, párod, hogy vigyázni kéne, mert a következő is autista lehet? Mai világban már olyan könnyű tájékozódni, hogy van internet. Még ha egy 60-70 éves ember tájékozatlan sok dologban, érthető, hiszen ők nem annyira használják az internetet. De fiatalon kb. mindenki netezik napi szinten.

Nekem például 5,5 fél éves volt az első, amikor felmerült a gyanú, hogy valami eltérés van nála az átlaghoz képest. Megállapították, hogy idegrendszeri éretlenség, ami amiatt van, hogy kimaradt nála a mászás. Ekkor már megvolt a második gyerek is. Teljesen más típus volt, mint az első, mozgásfejlődésben remekelt, az étkezésben is nyitott volt mindenre (a nagyobb nagyon válogatós volt). Semmi jele nem volt, hogy nála gond lenne. (Ekkor ugye a nagynál is még csak a kimaradt mozgásfejlődési szakasz volt megállapítva, ami nem örökletes és teljesen fejleszthető). Vállalatunk harmadikat. Már terhes voltam, mikor az óvoda jelezte, hogy ők javasolnak egy vizsgálatot autizmus gyanúval. A szakszolgálat azt mondta, ők nem gondolnák, hogy ilyen jellegű probléma lenne. Azért mégis elindultunk ezen az úton. (Ekkor ugye már a harmadikat vártam) Már megszületett ő is, mikor meglett a nagyobbnak a diagnózis. A középső, akinél korábban semmi gyanúnk nem volt, mostanra kezd autisztikus tüneteket mutatni. A legkisebb nincs féléves, nála még nem tudni mi lesz, de már nincsenek illúzióim. Mindemellett járhattam volna rosszabbul, mert a gyerekek okosak, értelmesek, jó a logikájuk, ebben minden szakember egyetért. Kedvesek, barátságosak. Külső szemlélő maximum egy szerethető különcnek tartja a nagyot is. De nem mondom, hogy biztosan ezt az utat jártuk volna be akkor is, ha hamarabb tudjuk a nagyról, hogy autista.