Vállalnátok a következőt? Ismét babázni.

Csatlakozom az elsőhöz, nekem se kell még egy baba még eddig. Már elmúlt 2 éves a lányom nekem van alkalmi munkám és úgy néz ki januárba visszamegyek a rendes munkahelyemre mert már várnak szerencsére. A párommal már beszéltünk arról hogy legyen-e kis tesó de abban maradtunk hogy még egyenlőre ráér. Inkább még alapozzuk az életünket csinálgatjuk aházat és ameddig lehet dolgozunk kicsit többet ameddig bírjuk.

Én nagyon megértem a kérdezőt. Nálam az a baj, hogy az átjárás annyi pénzt elvinne a fizetésemből (előtte busszal jártam, de most már kocsival kellene), hogy nem éri meg visszamennem. Viszont a gyes semmire sem elég, szóval a pénz is jól jönne. Így mi is azon gondolkodunk, hogy lehet most van itt az ideje a testvér vállalásnak. Kb. 2,5 éves lenne a kislányom, mire születne a tesója. Szerintem ez olyan nehéz döntés. Legalábbis nekünk nagy gondot okoz.

A különbség nem gond. De munkanélküliként tuti nem vállalnék még egy gyereket.

Én hasonlóan jártam, mint Te, azzal a különbséggel, hogy én tudtam, hogy nagyjából a fiam két éves kora körül megszűnik a cég mögöttem, és mivel mi mindenképp szerettünk volna tesót, kézenfekvő volt, hogy nem új munkát keresek, hanem belevágunk a projektbe, és majd a második gyerek után megyek újra dolgozni, hogy onnan már ne kelljen megint gyesre menni. Ma 5 hetes a kisebbik fiam, pont 2,5 év van kettőjük között. Sajnos a nagyobbik fent említettek miatt nem jár még közösségbe, ás így iszonyat nehéz itthon a kettővel!:( A nagyfiam ugyanis alapból egy rendkívül eleven (sokszor már hiperaktív-gyanús) gyerek, ráadásul tart a dackorszak közepe, és a tesó érkezése is nyilván rá tett erre egy nagy lapáttal. Már eddig sem voltam neki elég, unatkozik, még kevesebb időm van rá, ő pedig még az eddigieknél is nagyobb figyelmet követelne.. A Pici éjjel nem alszik, a Nagy már napközben... Imádom Őket, de rettenetesen fáradt vagyok, és most úgy gondolom, ha ezt előre tudjuk, vagy más opcióink is vannak, bizony, inkább 1-2 év múlva vállaltunk volna csak kistestvért. Persze ez is csak egyéni példa, sok múlik a Te gyermeked habitusán, a segítségen, a saját tűréshatárodon... Kívánom, hogy a legjobb döntést hozzátok!

Az én véleményem, hogy ha amúgy is szeretettek volna mégegy gyereket, akkor célszerűbb most bevállalni, mikor amúgy is otthon vagy, mint elhelyezkedni, (ami eleve hónapokig is eltarthat mostanság) azután 1 év múlva beközölni, hogy elmész szülni, és ezek után necces, hogy ha meg kell válni valakitől, az új helyen is Te leszel az. Szóval, így legalább egybe "letudod" a baba projektet, ráérsz utána állást keresni. Ha nagyon optimista akarnék lenni, még megjegyezném: ki tudja, addigra még változik a helyzet, könnyebb is lesz elhelyezkedni...:))

Talán segít az én történetem is. Terveztük mi is a másodikat, de hamarabb besikerült. Másfél éves volt a kisfiam, mikor terhes lettem. Nagyon megijedtem, de elvetetni nem akartam, hát bevállaltuk. Nagyon-nagyon nehéz volt, irigyeltem azokat a kismamákat, akik csak egy gyerekkel voltak otthon. A napirend felborult, amikor a picinek aludni kellett, a nagyobbik játszani akart, amikor a nagy aludt délután, a pici felkelt. És az esti fürdetés! Próbáltuk egymás után, egyszerre, sehogy se volt jó. De később kezdett kialakulni, egyre könnyebb volt. Tudtak együtt játszani, egymásnak segíteni. Ma már nagyok, 10 és 12 évesek, és utólag nem bántam meg,sokban számíthatnak egymásra, s nekem is könnyebb. Szóval biztos, hogy jó, ha nincs köztük nagy korkülönbség, csak az első 1-2 év nehézségeire fel kell készülni.