Autista gyerkőc mellé vállalnátok kistestvért?

Nem, mert a másik is lehet az, vagy hogyha egészséges, akkor az idősebb, beteg testvére szét fogja brmolni az életét.

Ez tény.

Nem. Szavakkal nem lehet kifejezni, hogy mennyire el lettem hanyagolva a bátyám mellett.

Akármilyen problémám volt, mindig csak figyelemfelkeltésnek lett titulálva. Pedig volt pár nem is kicsi problémám. Még öngyilkossági kísérletem is volt.

Így történt, hogy 20 éves korom után lettem tesztelve autizmusra én is. (Mint kiderült az vagyok.) És jelenleg csendben tervezgetem, hogy elvágom magam a családomtól, mert én biztos nem fogok gondoskodni a bátyámról. Nem fogom magam tönkretenni. :)

Három gyerekünk van. A legnagyobb autista. Az átlagember nem is feltétlenül veszi észre rajta. Annyi tűnik fel, hogy kicsit különc és szociális interakciók területén vannak problémái. Túl közvetlen. Emellett kicsit lassabb, figyelmetlenebb és vannak kényszeres dolgai. De nagyon empatikus,szeretnivaló gyerek. Okos, társalgási szinten beszél angolul, keni vágja a matekot és ami érdekli, azt azonnal megtanulja.

Nem igényel extra törődést, egyáltalán nem hanyagoljuk el a többi gyereket.

A középső is mutat autista jegyeket. Neki még nincs diagnózisa, de eddig úgy tűnik, ha érintett is, enyhébb formában mint a testvére.

Az apukájuk is valószínűleg autista. (Sosem vizsgálták, de elég tipikis tünetei vannak). Teljesen jól megállja a helyét az életben. Felsőfokú végzettsége van, dolgozik, szellemi munkát végez. Nagyszerű apa és társ. Néha kicsit furcsa a viselkedése, de megtanulta hogyan alkalmazkodjon a többségi társadalomhoz.

Az autizmus iszonyú széles spektrumon mozog a szerethető különctől az önellátásra képtelenig bármi előfordulhat.

Ahol a többi gyereket elhanyagolják a szülők is hibásak. Pl a 12-es esetében. Az én lányom mondjuk elvan a mamákkal, nagybácsival, barátnők anyukájával, de ha nem fogadna el más felnőttet rajtunk kívül, akkor egyikünk maradna vele, a másik szülő pedig elmenne a másik gyerek meccsére. Nem is értem hogy merülhet fel egy kétszülős családban olyan, amit a példájában említett.

Nagyban függ a súlyosságától. De ha az ésszerűségre hallgat az ember, inkább nem vállalnám a másodikat.

Mondom ezt úgy, hogy nekem is vannak enyhe autista tüneteim. A környezetem ez alapján ufónak, idegen lénynek titulál, meg a TV sorozatban szereplő Sheldonhoz szoktak hasonlítgatni. A különcségem leginkább annyi, hogy szerintük nincsennek érzelmeim, nem szeretem a nagy társaságot, bulikat.

Az írás tökéletesen megy, de a beszédnél fogalmazási problémáim vannak. Elvégeztem az egyetemet, a szóbeli vizsgáim gyászosak voltak, néha az segített, hogy megmondtam melyik oldalon hányadik sorban van a válasz, de hogy mi az, az nem jutott eszembe. Az írásbeli meg mindig kitűnő. Az órákra nemigen jártam be az egyetemen vagy nem figyeltem oda, mert ami az egyik fülemen be, az a másikon ki. De ha írásban láttam valamit, annak a képe megragadt, a helyzete az oldalon meg még inkább. Az irodalom, a versek számomra szavak kusza halmaza, semmit nem mondanak, inkább idegesít a nyelvtani szabályok be nem tartása. A fetészetnél többre becsülöm a fényképet, mert közelebb áll a valósághoz, igazibb. Picassó és hasonló festők mázolmányainál számomra egy óvodás rajza is több információt tartalmaz. A zenében imádom a dallamot, de ki nem állhatom a piff-puff ritmust. Viszont már óvodás koromban milliós számokkal tudtam osztani-szorozni és sakkban, malom játékban simán megvertem mindenkit a környezetemben. A malomjátékról elsős koromban sikerült bebizonyítani, hogy előre determinált, mindig a kezdő nyer, ha egyszer sem lép rosszul. Nem vagyok képes megjegyezni, hogy melyik TV adó melyik csatornán van, de memorizálni tudom a szembejövő autók rendszámát, és hetek múlva is emlékszem rá. Soha nem játszottam telefonon vagy számítógépen semmilyen játékot, inkább csinálok valami hasznosat, mert örömöt az elvégzett munka tudata okoz.

Van egy húgom, akinek szintén vannak tünetei, de lehet hogy csak rólam ragadt rá. Nála a tünetek abból állnak, hogy testileg teljesen nőies, de az érzelmei, gondolkodása egy férfié. Nem tud sírni egy érzelmes filmen, ahol egy átlag nő latyakosra sírja a zsebkendőjét. Én sem sírtam még semmilyen szomorú eseményen, de ha egy jó zenét hallgatok, minden ok nélkül elszorul a torkom. Nagyon nyugis a természetem, igen nehéz bármivel is felbosszantani. Teljesen önellátó vagyok és voltam gyerekkorban is, leszámítva az, hogy 12 éves koromig éjszaka gyakran bepisiltem, de utána mintha elvágták volna, soha többet. Na nem egészen önálló, mert főzni egyáltalán nem tudok, ebben teljesen a páromra támaszkodom. Igazából nem is nagyon hiszem el, hogy bármi bajom lenne, csak a környezetemtől hallom, hogy furcsa vagyok.

Csak azért írtam le mindezt, hogy akit érdekel, megtudja milyen tünetei vannak egy kismértékű autizmusnak és milyen problémái.

A férjem enyhén autista. De ha valaki nem él vele, észre sem veszi. Például, ha elmegyünk otthonról, mindig 3-szor nyomja le a kilincset, hogy meggyőződjön arról, hogy bezárta-e az ajtót. Süteményből mindig 3-at, vagy 3-nak a többszörösét veszi. Ha nincs 3, vagy akkora, hogy nem tud 3-at megenni belőle, akkor képes még évek múlva is emlékezni rá, hogy akkor régen nem 3-al oszthatót evett, és utólag kiegészíti 3-ra, ha ugyanolyan sütihez jut. Van néhány ilyen különcsége, de végül is apróságok a hóbortjai, könnyű megoldani. Például akkorára vágom a sütiket, amiből éppen 3-at tud megenni, mert a mérete lényegtelen neki, csak a szent 3-as.

Mindenre pontosan emlékszik, hogy mi történt akár 20 éve is, de ezeknek a történéseknek a sorrendjét nem jegyzi meg. A munkájánál fogva számtalan sokbetűs jelszót tud észben tartani, de az idő memóriája csak egy hét hosszúságú. Már megszoktam, hogy évekkel ezelőtti dolgokról úgy beszél hogy tegnap, a múlt vasárnap és hasonló időbeli tévedésekkel.

Egyébként nagyon kedves, és könnyű vele élni, jól irányítható, és totál őszinte. Alapjaiban bízik az emberekben, teljesen érzéketlen a hátsó gondolatokra.

Nagyon ügyes ezermester, szinte bármit meg tud javítani. Minden természettudományban otthon van, szívesen tanít, beszél ezekről. De társasági témákba sose szól bele, ha teheti elhúzza a csíkot. Gyakran összeveszünk azon, hogy én szeretek mindent gyorsan összecsapni, Ő meg nagyon precíz, és mindig irányítani akar. Nem sokáig tart a harag köztünk, nagyon könnyen meg tudom békíteni. Megölelem, kicsit az arcába nyomom a melleimet, és már szent is a béke. Sok éve így békítem ki, és nem veszi észre, hogy ezzel én irányítom.

Egy ilyen enyhe autizmus nem több, mint valami különcség.

Ha ez orvosok előre meg tudnák mondani a súlyosságát, egy olyan fokú gyereket mint a férjem biztos vállalnék.

Szia! Én vállaltam. Csak később tudtam meg, hogy nagyobb eséllyel születik meg egy autista gyerekem. Hát sajnos valószínűleg ő is az. De akinek egészséges gyerek is születik azert sokkal jobb mint aki egész életében csak az egy szem sérült gyerekével foglalkozik. De ez természetesen lelki alkattol is függ. És nyilván végig kell gondolni, hogy a születendő gyerek számára is nehéz lesz a testvére fogyatékossága.

De ilyen szempontból meg: ismerek olyat akinek 3 gyerek után született autista gyerek. Akkor mondjuk azt mennyire felelőtlen minden sokgyermekes mert lehet hogy fogyatékos gyereke születik majd?

Szerintem bármit döntesz, jó döntés lesz. Annyi annyi kiszámíthatatlan dolog van az életben. Sajnos ezt már jól megtanultam.

V