Mas anyuka is ennyire fanatikus?
Az egyik jo baratnomnek szuletett babaja egy eve. Amiota megszuletett folyton azt hallom tole,hogy o senkire nem meri rabizni a gyereket,ezert sehova nem megy el a gyerek nelkul.Egyetlen egyszer volt kenytelen otthon hagyni a gyereket fel orara,de akkoris csak arra tudott gondolni,hogy senki mas nem kepes ellatni a gyereket.Monden percrol tudni akar es szamonkeri 100%ig pontosan,hogy mit es hogyan csinaltak a gyerekevel amig nem volt ott .
Szoval semmifele segitseget nem fogad el,es allitasa szerint nincs igy ideje semmire.
Emellett iszonyu sokat eszik,mert tejet is akar es mindent 100%-osan a gyerek erdekeben tesz. Szinte 0-24 a kezeben van a gyerek stb.
Nekem nincs gyerekem,de soha eetmben nem voltam azaz osanya tipus.Tehat nekem tuti csaszaros lesz,szoptatas sem erdekel,ha nincs tej nem zavartatnam magam tokeletes a tapszer is,valamint babysittert minden tovabbi nelkul elfogadnek hogy legyen idom edzeni ,magamra,magunkra.De persze ez nem jelenti azt,hogy nem foglakoznek a gyerekkkel buztosan elolvasnek rengeteg konyvet a temaban stb,csak azt mondom hogy nem lennek ennyire onfelaldozo es ennyire paranoias,hogy csak en vagyok kepes ellatni ot…
Persze nem itelem el emiatt,csak az en eletfelfogasomba ez annyira nem fer bele.
Mennyire normlis ez? Mert elgondolkodtam hogy lehet megemlitem neki,hogy menjen pszichológushoz segitseget kerni .(korabban jart a baba elott) vagy tok normlis ezaz anyai oszton?
Persze,hogy aggódik ez valamilyen szinten normális,hiszen mégis a gyermekét hagyja valakire miután hozzá szokik,hogy kb hozzá van nőve és 0-24 el kell látni és szemmel kell tartani,mert valljuk be: egy baba tényleg minden másodpercben egy egyhelyben fekvésből is művészien tud balesetet okozni magának.
Felelősségérzet,kötődés,szeretet.
Persze az nem jó,hogy nem képes egy kicsit lazítani.Jó,ha tudod mi történik a gyerekkel,de 30 percet vagy pár órát ki lehet bírni,hogy más vigyáz rá,hozzá lehet szokni,de akkor is mindig lesz egy apró hang a fejedben ami azt mondja,hogy kérdezz rá hogy vannak.(..mondjuk nem fél óra után 🤣)
Nekem is nagyon nehéz volt első alkalmakkor rá hagyni anyukámra vagy a páromra,de azóta volt hogy még aludt is a fiam anyukámnál 1-2 napot.(mondjuk ő már elmúlt egy éves akkor)
Lehet csak onzo vagyok es sajnalom ,hogy egy baratnot elvesztettem .Talan majd ha a gyerek 3-4 eves lesz talan akkor.Bar elore latom akkor se lehet majd masra hagyni a gyereket kulonbozo okok miatt vagy jon a 2. :D
Mindegy nem az en dolgom,valaki ebben teljesedik ki es ebben erzi magat egesznek es ezzel nincs baj amig a gyereknek is jo.
"es ezzel nincs baj amig a gyereknek is jo"
Csak neki sem jó, sőt az ő személyiségét cseszi el véglegesen.
A szorongásait ülteti bele, meg a kisgyerek szociális kapcsolatait is redukálja azzal, hogy nem hagyja másokkal együtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!