A férjem nem fogadja el, hogy szeretem és támogatom a gyerekeimet? Mi a megoldás?
Mozaikcsalád.
A férjem úgy nőtt fel, hogy sem az anyja, sem az apja nem foglalkozott vele, nem szerették. Nem számíthatott rájuk semmiben. Az anyja 18 évesen lett vele terhes azért, hogy az apját megfogja. Nem jött össze, az apja viszonylag hamar újraházasodott, lettek ott is gyerekek és nekik volt az apjuk, a férjemmel nem foglalkozott soha. Az anyja az egész életét végigitta, a gyerektartásból magának vett bőrkesztyűt, meg ruhákat.
Nekem, és a gyerekeim apjának meg az volt a természetes, hogy a szülők segítenek, számíthatunk rájuk. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, mert nélkülük ma nem tartanék ott, ahol. A gyerekeimnek is ezt szeretném nyújtani, nem azt, hogy "18 éves vagy, menjél, ahova akarsz, oldd meg magad".
15 és 17 évesek a lányaim, ahogy nőnek, úgy járnak egyre több kiadással. A férjemmel pedig ezzel arányosan nő a konfliktusok száma is... Pl. nem érti, hogy a nagyobbiknak miért lesz tavasszal drágább autó véve, hogy a kicsit miért hozom-viszem, ha megkér rá, vagy miért adok neki pénzt külön taxira. Vagy a kisebb úgy tudja jól megtanulni a történelmet, ha utána vagy nekem, vagy a nővérének "előadhatja", hogy mit tanult és a férjem utána veszekszik velem, hogy ebben miért vagyok partner, majd egyetemen a vizsga előtt is végighallgatom, ahogy felmondja a 400 oldalas könyvet?!
A volt férjem is ugyanígy van, ha mondjuk hajnalban kell vinni valamelyik gyereket valahová, akkor ő kel 3-4-kor, és megy, nem az van, hogy menjen vonattal, vagy oldja meg, ahogy akarja. Szóval nem csak az én "terhem" ez, az apjuk is ugyanúgy az életükben van
A férjemnek nincs gyereke.
válasza:Jajj itt látom sokan nem értenek egyet.
Nekem a szüleim olyan voltak, mint te. Kifizették az iskolát, külön tanárt, elvittek, értem jöttek éjszaka is. Én is kaptam autot, ugyan gimiben nem, de egyetemen tanultak velem, stb stb.
Én ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek és úgy gondolom, hogy sok mindent nekik köszönhetek, szakmailag is.
A férjem szülei ennek pont az ellentétei voltak, a férjem úgy gondolja, hogy minden amit elért, azt a szülei ellenére érte el.
Szerencsére ő azt tartja normálisnak, hogy minden tőle telhetőt megtesz a szülő a gyerekért.
Elég rossz ez a helyzet, hogy a te férjed nem érti meg, talán mert nem az ő gyerekei… szerinte az ő szülei példája lenne követendő?
válasza:Az csak egy dolog, hogy láthatóan elkényezteted a lányaid...
Attól még meglehetősen bunkó dolog olyan apróságokon is kiakadnia, mint a tanultak felmondása.
Nem lehet, hogy jószándékkal teszi, csak nem igazán tudja ezt kommunikálni?
Külön kasszán vagyunk a férjemmel, a ház is 1/1 az enyém, amiben élünk. Nem költ rájuk semmit, nyaralásnál is én fizetem a részüket.
Anyagilag szerencsére biztos lábakon állunk, nekem is, a volt férjemnek is több passzív jövedelmi forrása, befektetése van. Persze, egyik napról a másikra változhat a világ, tudjuk. De itt olyan szintű vagyonról beszélünk, hogy nagyon kevés, szinte 0 az esély arra, hogy az összes egyszerre tűnne el és lennénk hirtelen földönfutók. Ha mondjuk a számlákat sem tudnánk fizetni, és a többedik felszólítást kapnám miattuk, akkor persze, huszadrangú lenne a kamasz lányomnak az autó. De így, hogy megengedhetjük magunknak, nem látom akadályát, hogy segítsük ezzel.
válasza: válasza: válasza:A tanulást illetően neked adok igazat. A taxizást illetően azt mondom: elvileg persze éjjel inkább taxival jöjjön haza, mint gyalog, de inkább azzal a válaszolóval értek egyet, aki csodálkozott, hogy a 15 évesnek miért marad éjjelig egy buliban. Nos, évente 1-2 alkalommal elmegy, de a havi 1-2 erős túlzás.
Az meg egy baromság, hogy az egyetemistának új autót vesztek, hogy azzal járhasson egyetemre. Menjen vonattal, ha féltitek az autópályán.
Szóval az igazság félúton van kettőtök között.
Nem érezzük túlzásnak az apjával. Barátnői, barátai ugyanennyit járnak el, ha nem többet. Ez már más korosztály, mint mi voltunk. Mondják a lányomék is, hogy már szinte bárhová mennek, tele van "kicsivel" minden, 7.-8. osztályosokkal is. Szóval az egyáltalán nem kirívó, hogy ők gimisként eljárnak szórakozni barátnőkkel.
Vidéken élünk, vonattal sokkal hosszabb az út, mint autóval. Szerintem egyértelmű, hogy az autó egy nagyon nagyon kényelmi kérdés igazából. Sokan még 25-30 évesen is megvannak autó nélkül, és nem mondom, hogy lehetetlen nélküle az élet, mert nem az. De miért ne könnyítsünk a gyerekünk életén, hogyha megtehetjük és meg is érdemli azt?
válasza:Az autót megvenni egy dolog a másik meg tankolni, én is vettem magamnak autót az egyetem alatt mert világ életemben dolgoztam futta egy olcsó autóra amivel 3 óra volt haza az út de később megis vonattal kellet járnom ami 6 órás út mert nem bírtam tankolni.
Azért az ejszaka közepén biztos nem kelnék fel, hogy a gimis lányom hazafurikázzam a buliból akármilyen világot is élünk.
Ha teljesen te támogatod a gyerekeid akkr a ferjednek nincs beleszólása, érdekes lehet megoldani azt a külön kasszás dolgot egy háztartásban élve. Mar ez is fura.
válasza:Itt egyesek azt hiszik a kérdező engedélyt kért tőlük, hogy új autót vegyen e a saját gyerekének vagy éppen elengedje e a kisebbet szórakozni. Nevetségesek vagytok...
Kérdező a 2 gyereked nevelése rád és az apjukra tartozik csak, ha ti ketten egyeztek ebben, a férjed kénytelen ezeket tolerálni pláne hogy anyagilag köze nincs hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!