Miért szolgalelkűek a magyar nők? Miért ők viszik a munka oroszlánrészét a gyereknevelésben, háztartásban, ha egyszer ők is dolgoznak?

Mert nálam jobban úgysem tudja senki megcsinálni.Hozzá szoktam,ez nem szolgalelkűség.Ha egyedül lennék se lenne kevesebb feladatom,ugyan úgy be kéne dobni a mosást,ugyan úgy főzni kéne,mosogatni,gyerekért menni,gyereket ellátni.

Most hogy mellette egy tányérral többet teszek ki/mosok el vagy sem nem mindegy? Főleg ha olyanért teszem akit szeretek.

Bár nálunk ezzel nincs nagyon baj,mostanában a párom kitalálta így 8.együtt töltött év után,hogy ő akar főzni.Nem lett rossz! :D

Jó kérdés. Én ezt láttam otthon, hogy anyám belerokkan, apám pedig pihen, még azután is, hogy már semmit nem adott haza, mert "sokallta", inkább elitta a teljes összeget.

Pont ezért nem csinálom így. Azalatt se csináltam, míg otthon voltam, holott hosszan otthon voltam, két gyerekkel össz. 6 évet. Tudtam, hogy ha akkor magamra veszek mindent, óhatatlan hogy úgy maradjon. Nyilván nem húztam a strigulákat, nem felezgettem precízen, hogy ki mit csinál, de egy olyan rendszert alakítottunk ki, ahol mindenkinek megvan a dolga, s mivel "férfi munka" nálunk nincs (lakás), így a "női sem női".

Én sem értem, kérdező. 3 kapcsolatban éltem már együtt, sosem rabszolgáztam senkinek. (első kettőből nincs gyerek)

Nyilván én sem hagyom koszban a gyereket este 10ig, hogy bocsi kicsim, apa még nem ért haza, de akkor valamikor, valami mást ő fog csinálni.

Szerintem sok helyen ott csúszik el, hogy amíg a nő otthon van, addig jogosan többet vállal és amikor visszamegy, akkor ezek a feladatok rajta maradnak. Benne vannak egy szituban, amiből nem olyan egyszerű a kiút. Valamiét evidens akkor is, hogy az ő karrierjük beáldozhatóbb, hogy az ő igényeik kevésbé számítanak és ezt sokan elhiszik akár csak tudat alatt. Az is nehéz, hogy ha a férfi többet keres, akkor az az anyagi kiesés belefér-e, hogy ő maradjon a beteg gyerekkel. Pl egy programozó férfi minden további nélkül maradhat, mert a multik nem rúgják ki ilyen munkaerő hiány mellett, de megengedheti a család ezt anyagilag mondjuk hitel mellett? Itt nagyon ügyesen, hatékonyan és tudatosan kell ahhoz kommunikálni, hogy nőként megvédd a karriered és újra egyenlő státuszt szerezz neki, mert ez lesz az első pont, ahol a férfinek áldozatot kell hozni, hiszen amíg amúgy is otthon voltál nem volt kérdés.

Egyszer olvastam egy cikket, hogy ennek kb úgy néz ki a pszichológiája, hogy egy ideig veszekszel, sárkanykodsz, kiabálsz, aztán amikor abbahagyod, akkor már lassan, de biztosan megy a válás fele a dolog. Olyankor a nők nagy része elkezd tervezni, kiúton gondolkozni a pasi meg azt hiszi, hogy minden oké, hiszen hónapok óta nem volt vita.

"Miért szolgalelkűek a magyar nők? Miért ők viszik a munka oroszlánrészét a gyereknevelésben, háztartásban, ha egyszer ők is dolgoznak?"

Ki mondta, hogy a férfi nem szállhat be házimunkába? Svédországban konkrétan az apák is elmehetnek (és el is mennek) gyesre, hogy a gyerekkel lehessenek. Ez szimplán érettség kérdése.

[link]

Nem tudom, olvassátok-e még ezt a kérdést, én vagyok a 4-es és 8-as válasz, volt Szolgalelkű Magyar Nő, jelenleg Egyedülálló Anya.

Aki hasonló cipőben jár, annak írom: nagyon sok esetben fejben dől el a dolog. Igenis el kell kezdeni kiutat keresni, merni kell kimondani, hogy nem csinálod tovább. Én féltem is a férjemtől, bánott (szóban, de azt minden nap többször) és gyakran manipulált. Mégis ki lehet ebből jönni, nem szabad elhinni, hogy te vagy a rossz, követelőző, hálátlan, stb. Először nehéz lesz, alig-alig fog sikerülni, ha régóta ebben élsz, de egyre gyakrabban atlátod majd, hogy nincs igaza annak, aki téged szid. Légy önmagad barátja, cinkosa, szeresd magadat!

Szóval én "kitörtem".

Nagyon élvezem, hogy egyedül vagyok a kisfiammal. Anyagilag persze nehéz, de egy pillanatra sem csinálnám vissza. Még zajlik a válás, de nagy nehezen külön költöztünk. Sokkal nyugodtabb mindenki. Persze új párom még a kanyarban sincs, szóval normális kapcsolatot még nem lát a gyerek, de most úgy érzem, pár évig még nem is állunk erre készen. Majd egyszer. 🙂

Mert alapból így nő fel az ember. Vagyis úgy, hogy nő az otthoni dolgokért felel, míg a férfinek egy ujjal se kell hozzáérnie a mosogatáshoz, stb-hez.

Elég volt pl. megnézni a reklámújságokat régebben, miket ajánlottak lányoknak, miket fiúknak. Lányok kapták a játékfőzőcskét, játék takarítást, a babát, míg a fiúk a tűzoltókocsit, repülőt, helikoptert.

Talán amit keresel, az a "társadalmi nem", meg a "nemi szerep". Amiért nőnek született valaki, ezt és ezt várják el tőle. Amiért férfinak született, ezt meg ezt.

Az általános vélekedés az, hogy a nőnek ki kell szolgálni az urát, neki kell takarítania, gyereket nevelnie, stb.

Ha valaki azt mondja, hogy "uramnak csináltam xy-t" akkor én egyből arra gondolok, hogy ők bizony nem egyenlőek.

Wikin, a nemi szerepről:

"A nemi szerep azokat a normákat jelenti, amelyek egy társadalomban előírják, hogy a különböző nemű embereknek hogyan kellene viselkednie, beszélnie, öltözködnie és gondolkodnia, valamint, hogy milyen célok felé kellene törekednie és milyen tevékenységekben kellene kitűnnie vagy örömét lelnie."

Én is amiért nőnek születtem, számtalanszor megkaptam a magamét, az utalást, hogy amiért nő vagyok...

Pl: amiért nő vagyok, én nem fogok egy adott helyen informatikusként dolgozni.

Amiért nő vagyok, nekem főzni, takarítani, mosni kéne.

Amiért nő vagyok, fogynom kéne.

Politikai gondolkodásban is ott van. Elég megnézni, hogy a politikához köthető emberek miket is mondtak a nőkről.

Talán azért van ez Magyarországon, mert "elmaradott" gondolkodásilag, míg nyugaton azért másabb a helyzet. Meg családról családra így tanítják, még ha nem is tudatosan az embert. Nem mindegy, mit lát otthon a gyerek. Ha azt látja,hogy munka után az apa leül a tv elé, míg az anyuka munkából hazajöve még takarít-mos-főz, akkor az lesz neki a természetes.

Emellett nyilván, ha a nő keres kevesebbet és babát szül, akkor ő fog otthon maradni vele később is, nem az apa.

Bibliában is Éva miből lett teremtve? OLDALbordából. Tehát ezzel utalva arra, hogy az alárendeltje a férfinak.

Olvastam egy könyvet, néhány idézet belőle:

(igaz, nem ezzel a témával foglalkozik, de azért kissé érinti a kérdésben vázolt témát)

"Amikor nem jut elég a családnak, az anyától várják el azt, hogy megtagadja magától

az ételt, és így több maradjon a családtagoknak. Jolán ötvenhárom évesen került terápiára,

mert kényszeresen evett, és túlsúlyos volt. Fiatalasszony korában sokat éhezett, hogy több

jusson a családnak"

"Nagyon

sok nő szenved ettől a dilemmától: felvállalja-e az erős nő szerepét, aki meghatározza saját

sorsát, és esetleg egyedül marad, VAGY szenvedjen-e, hogy beilleszkedik, és megfelel a mások

elvárásainak, s így nem lehet önmaga."

"Kicsi kortól

kezdve arra nevelnek bennünket, hogy mások határozzák meg az életünket.

Szüleink, később férjünk, családunk. Arra is neveltek, hogy érzelmi antennáinkat a

mások elvárásai felé fordítsuk. Úgy neveltek, hogy a tradicionális női szerepbe

beleilljünk."

"A legtöbb nő, akivel foglalkoztam, úgy határozta meg önmagát, hogy szülei gyermeke,

férje felesége, gyermekei édesanyja. A családtól függetlenül határozott énkép nem alakult ki

náluk.

A lányokat nem készítik fel arra, hogy sikeres karrier-személyiséggé váljanak, és így,

bár elvárják tőlük a jó teljesítményt az iskolában, mégis, felnőtté válva, félnek a sikertől.

Miután azt várják tőlünk, hogy elsősorban a külsőnkkel törődjünk, gyakran találjuk jó

megoldásnak azt, hogy a súlyunkat manipuláljuk olyan esetekben, amikor hatástalannak

érezzük magunkat, „nem mennek jól a dolgok”. Ily módon, ha nem vettek fel az egyetemre,

ha rossz a párkapcsolatunk, ha nem haladunk a munkában, gyakran fogyókúrára fogjuk

magunkat, azt gondolván, hogy egypár kiló leadása lesz a megoldás."