Akarnátok gyereket ilyen kijelentés után?

Szerintem a barátnőd nem akar gyereket és alapvetően csak a te kedvedért vállalná. Aki igazán akar gyereket, az nem mond ilyet.

Amúgy értem, hogy realista vagy, de attól még lehet szépeket mondani, nyilván nem látunk a jövőbe, de azért tervezhetjük úgy, hogy örökkön-örökké és hasonlók, és ezt mondhatjuk is. Nem kell garanciát vállalni rá (valahol a házasság az ez lenne amúgy), de attól még el lehet mondani, hogy vele képzeled el a nyugdíjas éveidet is és nem kell hozzátenni, hogy persze ki tudja, mit hoz a jövő. Egy nőnél a gyerekvállalási kedv olyan 50%-át a kapcsolatba vetett bizalom és biztonságérzet adja. A maradék a belülről érkező vágy esetleg az idő nyomása.

14 mert 1. 35 évesek, nem 40,

2. Ilyet nem mondunk valakinek, hogy "csináljon gyereket, ha akar".

Elvi kérdés, hogy ilyet nem csinálunk a párunkkal, ha nem beszéljük meg!

Valahol értem a problémát, DE:

neked miért okozna problémát, ha neked kellene nevelni? Ahogy nézem, te akarsz jobban gyereket.

Miért természetes, hogy válsá esetén az anya szívja végig az életét?

Neked sem való gyerek, ha ezen fennakadtál.

Nekem ez mindkét oldalról fura.

Ő azt mondja: Hogyha szétmegyünk tiéd a gyerek!

Erre te: Kiábrándulsz, mert miért olyan alap ez...

Szeretne ő egyáltalán gyereket? És te? Mert ez általában pont úgy szokott kinézni, hogy azon vitatkoznak elválásnál a felek, hogy kié legyen a felügyeleti jog, nem azon, hogy kié ne legyen.

Részemről sem evidens, hogy csak azért, mert én vagyok az anyja, nálam maradna. Lélektanilag az, de az apját is imádja és ez kölcsönös, így érzelmi szempontból számomra nem alap, hogy "az enyém a gyerek" és kész. Én gyerekvállalás előtt még nem tudtam mi vár rám, de akkor sem tudtam volna ilyet mondani, mert sejtettem, hogy ez nem egy olyan kötelék, amit az ember 2 mp alatt felrúg, csak mert a gyerek apja elhagyja esetleg.

Szerintem üljetek le beszélgetni egymással, hogy egyáltalán akartok-e ti gyereket és ne belehaluzott dolgok alapján menjetek tovább az úton.