A totyogós saját kis nyelvét hogy kell kezelni?

Ez a beszéd megindulásának természetes folyamata. Nem várhatod, hogy rögtön Arany János szavaival szólaljon meg.

A lényeg, hogy te értelmes szavakat és mondatokat mondj neki, azokat helyesen használd és szép kiejtéssel mondd ki.

Én mindig kb úgy kezeltem, hogy tényleg? Nahát! Igen fiam! Ügyes vagy. És az/ez? Mondd csak.

Aztán vagy mondta tovább, vagy nézett rám, hogy lüke vagyok 😅

Szerintem egyszerűen végig kell hallgatni, érdeklődést mutatni, és beszélhetsz neki akármiről, vagy az adott helyzetről közben.

Én sokszor elmondtam neki azt is, hogy fogalmam sincs mit mondott, de jó hallgatni, és örülök, hogy mondja.

Középkorban (talán) - pontosan nem tudom mikor - volt egy kísérlet az ősnyelv kutatására. Úgy gondolták, hogy van egy közös ősnyelv, csak ugye mindenki megtanul a saját nyelvén beszélni, ezért felejtődik el.

Ezért fogtak X csecsemőt és ki lett adva a dajkáknak, hogy nem beszélhetnek hozzájuk, hogy ne tanulják meg a nyelvet és az ősnyelven beszéljenek.

Hát nem akarom írni, hogy milyen károkat okoztak és nyílván, nem kezdtek el beszélni.

Ezzel csak azt szerettem volna írni, hogyha csak bólogatsz/válaszolsz/verset mondasz fel/receptet diktálsz/állatokat sorolsz/dicsérsz stb. az ő kis gügyögésére, halandzsa nyelvére, azzal az ég világon nem ártasz és nem is hátráltatod a beszéd fejlődését.

Csak így tovább!