Mit tegyek, ha már lassan utálok a saját csaladommal lenni?

A férjemnek van két gyereke, 16 és 14 évesek.

Az első közös gyerekünk születése után a férjem helytállt a munkahelyén, az apaságban, házimunkában és férjként is. Amikor a második gyerekünkkel voltam várandós, akkor anyuci bemondta az unalmast, hozzánk hozta a két gyereket, ő meg eltakarodott szépen 250 km-rel arrébb a "szerelméhez", így egyszerre váltam egygyerekes anyából négygyerekes anyává. Igen ám, csak előtte anyuka felhergelte ellenem a két gyerekét, és mindennapom egy gyötrelem. Ide le se írom inkább, hogy miket vágnak a fejemhez, mivel idegesítenek folyton. Számomra ez azért is nehéz, és azért visel meg ennyire, mert nem az én gyerekeim, nem az én feladatom lenne őket nevelni, főleg úgy, hogy semmibe vesznek mindent, gúnyolódnak a családomon, stb. Akkor miért kezdtél kisgyerekes apával? Ha kell a fa.., akkor kelljen a gyerek is....

Igen ám, csak nem úgy, hogy mindent én csinálok egyedül. A férjem azóts nem is foglalkozik a gyerekekkel, max megfürdeti őket, meg 10 percet bohóckodik nekik és ennyi. Sokat veszekedünk, mert mindig a gyerekeinek ad igazat, és neki most pont, hogy jobban oda kellene tennie magát, mert a két nagy nem az én gyerekem, hanem az övé. Megy a vita, veszekedés, már nem is szeretek otthon lenni. Addig van nyugalom, amíg haza nem érnek.