Akiknek tényleg sokat dolgozik a férje fizikai munkát alig van otthon az mennyit foglalkozik a gyermeketekkel?

11 Több kérdésem nincs is. Hisz ő nem akarta a gyereket, az abortusz szorgalmazta volna, most meg megy a pislogás, hogy le sem tojja. Szerintem ő ezt úgy éli meg, hogy rá lett erőszakolva az apaság. Ha jól sejtem nem árult zsákbamacskát, ha ő el akarta vetetni, akkor az azért egy elég erős jele annak, hogy nem akar gyereket. A felelősséget pedig nem csak úgy lehet vállalni, hogy megtartasz egy esetlegesen nem kívánt, nem tervezett terhességet.

Volt itt nemrégiben egy hasonló kérdés, mármint annyiban hasonló, hogy ott is ez a szülőség másikra erőltetése volt a téma. Ott a kérdező a férfi, ő írta ki, hogy a kapcsolat elején tisztázva lett, hogy egyikük sem akar gyereket, most pedig becsúszott egy nem kívánt terhesség és a nő mégis megtartaná, mit tehetne. Erre az egyik rendkívül értelmes kommentelő tanácsa az volt, hogy “hagyja, hadd sodorja az ár és majd biztosan szeretni fogja a gyereket és minden király lesz”….. Hát szívesen megmutatnám neki pl ezt a kérdést is. Az egy dolog, hogy a férjed nem lépett le az első percben (pedig sok férfi megteszi, mikor nem kívánt gyereket akarnak a nyakába varrni), hanem megpróbálta összekapni magát, de ez láthatóan nem sikerült, hisz le sem tojja őt, sőt ilyeneket mond neked, hogy ne terheld őt a fogzó, síró és nyűgös fiatokkal. Ne haragudj, de lehet hogy úgy kellett volna gyereket vállalni, hogy mindketten (!!) akarjátok és akkor nem feltétlen alakult volna így a helyzet. Természetesen nem tudom, hogy alapból ő/ti hogy álltatok a kérdéshez, akartatok-e gyereket vagy ő pl nem is akart egyáltalán, tehát távol álljon tőlem, hogy ítélkezzek, de az alapján hogy ő abortuszt akart és nem is volt tervezve a gyerek, így igen, azt gondolom hogy nem volt jó ötlet így bevállalni ezt, mert most bukik ki a dolog. Nyilvánvalóan ilyen (sajnos) akkor előfordulhat, mikor közös döntés volt a baba, na de így, hogy az egyik nem is akarta, a másik pedig nagyjából közölte, hogy márpedig ez lesz, no hát az nagyon nem jó kezdés..

Ne haragudj, de azert valamilyen szinten erre szamithattal. Az a ritkabbik eset, ha apukanak ilyenkor megjon a kedve. Es akkor mondhatjuk, hogy meg azon szerencsesek koze tartozol, akik mellol nem dobbantanak, nem csaljak meg, nem mennek kocsmazni, hazaadjak a penzt. Vagyis eddig "szerencsesebb eset" a tietek.

Ha beszelni akarsz errol nagy hiba ha futtaban kapod el. Nyugidt korulmeny kene, mert ez nagyon fontos tema.

Szerintem a jovore nezve kossd fel a nacid, mert kb minden rad fog szakadni, es ha visszamesz dolgozni nem lesz leanyalom igy.

Nem akarok bunkonak tunni, de vedekezzetek, mert igy egy teso nagyon nem lenne jo.

Szóval a gyerek szerinte csak a te munkád - nem az ő családja -, de neked nem jár szabadnap, mert te se akaszd a nyakába... közös idő meg azért nincs, mert fontosabb, hogy ő kipihenje magát. Ha ilyen stresszes a meló, maradjon ő otthon vagy váltson munkahelyet... De akkor is gáz az egész logikája.

Sajnos lehet, vagy legalábbis tipikus, hogy most nem csal meg, de pár hónap vagy 1-2 év múlva már érezheti úgy, hogy jé, valahogy "ellaposodott a kapcsolat", mert te nem töltesz vele elég időt, és te kapcsoltál át "csak anya üzemmódba", és nem érti, de sajnos, az "érzelmei kihűltek", ami abszolút a te hibád, és biztos te már nem is akarod, szereted őt... stb., és ilyenkor kb. csak a mázlin a múlik, mikor lesz a láthatáron valaki, aki szeret vadászni és elkezdi mondogatni, hogy neki is járna a boldogság és hozzá rezegteti a pilláit, hogy mentse meg a magánytól vagy a hozzád hasonlóan őt elhanyagoló párjától, akivel becsszó már csak mint lakótársak vannak együtt. (Ilyen és hasonló önmentegetésekkel van tele a Párkapcsolat topik.)

Nem értem mit vártál, ha egyszer benyögöd, hogy amúgy csak becsúszott a gyerek, a férjed pedig nem is akarta, ő inkább az abortusz mellett döntött volna.🤷🏻‍♀️

Ezek után én egy pillanatig nem csodálkoznék, hogy teher neki az egész. Vélhetően azt érzi, hogy csapdába esett és akaratán kívül lett belekényszerítve az apa szerepbe. Most talán hazudnunk kéne, hogy majd biztos minden szép és jó lesz? A tapasztalat nem éppen ezt mutatja. Mint írtam, több olyan férfi ismerősünk is van, ahol hasonló a történet, ők nem akarták megtartani, a párjuk pedig ezt letojva megszülte a babát. Nos ők még a terhesség alatt leléptek. Ezt nézve te még (egyelőre?) mindig “jobb” helyzetben vagy, hisz a férjed nem iszkolt el a nem kívánt terhesség hallatán, hanem ott van veletek, dolgozik értetek, de amiket írsz, hogy hogyan áll a témához, sajnos az esély arra is megvan, hogy idővel meg fogja ezt unni és lelép. Nyilván nem ezt akarja hallani az ember, de mint mondottuk: a gyerekvállalás KÉT EMBER KÖZÖS döntése kell(ene) legyen. Ha a döntés nem közös, az bizony rányomja/rányomhatja a bélyeget a kapcsolatra.