Ti hány éves korában hagytátok egyedül otthon a gyermeketeket? És mennyi időre?

Jó kérdés. 8 éves fiam és 6 éves lányom van. Nagyon közel van hozzánk egy bolt. Fél perc alatt odaérek futólépésben. Általában napközben szinte senki nincs, így kenyérért és tésztáért már szaladtam ki 2 évvel ezelőtt is. Lemértem. Szó szerint 5 perc alatt megjártam, a pénztárnál várakozásaimnak megfelelően csak én voltam.

Tulajdonképpen észre sem vették, de nyilván felvezettem nekik, hogy hová és meddig megyek.

Mivel a fiam már iskolás, a lányzó még ovis, ezért van olyan, hogy iskolába megyek először, aztán együtt az oviba. De ha nem akar jönni velem az oviba, akkor csak egyedül tud otthon maradni.

Ha minden jól megy, akkor 20 perc alatt megjárom oda-vissza az egészet. Csak ebben a tanévben fordult ilyen elő, de nem rendszeresen. Kb. 4-szer összesen.

A 3. alkalomnál az óvónéninek beszélnivalója volt velem, így fél órára maradtam el otthonról. Sírt itthon a fiam. Nagyon gáz érzés volt.

Pedig megmutattam és gyakoroltuk a vezetékesről való telefonálást. Rá van ragasztva a telefonra a papír. El sem veszhet....csak ijedtségében elfelejtette, hogy fel is hívhatna, hogy mi a frász van már? Legközelebb indulásom után 5 perccel felhívott és hazáig folyamatosan a vonal végén volt és beszélgetni kellett vele. Ja, azóta volt mégegy alkalom, akkor megint jól ment egyedül.

Egyszer sem én akartam, hogy maradjon itthon. Nekem jobb lenne, ha jönne velem és nem stresszelnék, hogy ugye nem sír itthon.

Csak lusta jönni, pedig tök közel van az ovi és inkább itthon maradna.

Viszont sulistársa már 3 éve otthon van hagyva gyakran fél órára, ilyenkor a 3 évvel kisebb tesójára is vigyáznia kellett. 4. emelet, sehol rács az ablakokon. Szerintem ez tök gáz. Ők nem félnek.

Egy másik, 1 évvel fiatalabb gyerkőcöt már 2 órára is otthonhagyja az anyuka, ha dolga van. Addig gépezik a gyerek. Szerintem ez is gáz.

10 éves a fiunk, 8 a nagylányunk és 6 a kisebbik, idén kezdtük el, hogy pár órára magukra hagyjuk őket, egy használt telefont megkapott a nagy és ha van valami akkor felhív, de én is hívom őket, hogy minden rendben van e. Falun élünk, csend van és nyugalom, nagy udvar. Legutóbb a könyvelőhöz léptem el nélkülük. Leengedem a sarki ismerőshöz őket tojásért, de a nagy volt már boltban is egyedül, az sincs messze és mindig van nála telefon. Meg hát itt ismerik egymást az emberek...

Viszont van olyan kisfiú aki 5 éves kora óta egyedül biciklizik a falu egész területén...na azt azért nem engedném ennyi idősnek.

Bár gyerekem még nicns,de van egy öcsém-jó nagy korkülönbség van köztünk-ő5 évesen lett először pár percre otthon hagyva,boltig ment anya,aztán 7 évesen már iskolásan meg kellett tanulnia egyedül is ellenni időnként,sosincs baj,van mobilja azóta is,gyorshivóval,sosem volt semmi baj,első két gyorshivó anyáék,harmadik a mindig otthonlevő szomszéd néni akinek van kulcsa is.

(bár régen volt,de engem is otthon hagytak 5-6 évesen már,7 éves koromtól anyáék 6ra jártak dolgozni,igy egyedül mentem iskolába,felnőttem rendesen,bár akkriban nem volt ennyi kocsi)

25/N

Szia!

Négyemeletes panellakásban lakunk, fölső szinten, jó lakóközösségben. Szerintem olyan 9 éves korában hagytuk egyedül otthon a fiunkat, maximum két órára, egy bevásárlás erejéig.

Persze előtte már előfordult párszor, hogy negyed órára- húsz percre, amíg leszaladtam a közeli kisboltba, otthon maradt egyedül, de ez is csak 7 éves kora után, mikor már iskolás volt. Viszont olyankor volt, hogy többször is felhívott a mobilon, hogy mikor jövök, merre járok stb... :-) Vagy valami egyéb álürüggyel.

Kb. 9 éves korára érett meg annyira, hogy pl. bevásárolni már nem akart eljönni velem, és a saját döntése volt, hogy inkább otthon marad. Én meg nagyon iparkodtam, hogy 1-2 óránál tovább ne hagyjam egyedül. És olyankor mindig úgy értem haza a bevásárlásból, hogy a lakás teljes díszkivilágításban volt, mindenhol égett a villany (nem éjszaka vásároltam, hanem a téli évszakokról beszélek.

11 éves kora után, mikor már felsős volt a suliban, akkor volt a következő "vízválasztó". Onnantól kezdve totál egyedül járt edzésre, pontosabban az edzőtársaival, mi már nem nagyon kísérgettük. És előfordult, hogy az üres lakásba ért haza, meg az is, hogy több órára otthon maradt egyedül. Megjegyzem, a díszkivilágítás még sokáig megvolt. Ja és a folyamatos telefonos kapcsolat. Meg a szomszédokra is számíthatott - ha kiáltott volna egyet, azonnal ott termett volna valaki.

Azt hozzáteszem, hogy nagyon értelmes, józan, megbízható fiúgyerekről van szó.

Nem tudom pontosan, hány éves lehettem, de ovis koromban már voltam "egyedül" otthon. Mondjuk ez nálunk elég speciális volt, mert szolgálati lakásunk volt egy kollégium épületén belül, ahol apukám dolgozott. Volt étkező is, és megesett, hogy ott vacsoráztunk. Ha olyan volt vacsira, amit én nem szerettem, sokszor kikönyörögtem, hogy én hadd maradjak otthon. Mondjuk ezt ott meg lehetett csinálni, hiába volt tök külön lakásunk, de az ajtót nem kellett zárni, ha bármi bajom volt, simán anyuék után tudtam menni, nem kellett hozzá az épületet sem elhagyni.

Amikor iskolás lettem, már nem ott laktunk. Akkor nem is hagytak egyedül otthon, csak amikor már felsős voltam, és egyedül jártam haza, napközi nem volt, anyuék dolgoztak (anyu 2-ig, apu estig), úgyhogy kb. 10 évesen már mentem haza egyedül busszal, és otthon is kb. 1-1.5 órát egyedül voltam. Sosem volt ebből semmi baj, én nagyon jól elvoltam otthon. Bár egyszer csináltam egy cikis dolgot, bedugtam a nyelvem a fagyasztóba, hogy lássam, odafagy-e (hát odafagyott, utána két hétig nem éreztem a nyelvem hegyét), de ezt nem is mertem elmondani a szüleimnek :D

Az én fiam most ovis, öt éves, még nem igazán volt itthon egyedül. Olyan már volt, hogy mesét nézett, én meg leszaladtam a negyedikről a kapuba, mert jött ismerős, hozott nekem valamit, de feljönni nem akart, én meg nem akartam ezért a gyereket elrángatni a tévé elől, úgyhogy meghagytam neki, hogy maradjon ott, ahol van, amíg én lemegyek, két perc múlva jövök vissza. Ennél hosszabb időt még nem volt felügyelet nélkül, és egyelőre nem is tervezem. Ha már iskolás lesz, akkor szerintem annyira már itthon merem hagyni, amíg elszaladok mondjuk kenyeret venni, addig inkább még nem. Mondjuk ilyen téren megbízható gyerek, nem nyúl olyanhoz, amihez nem szabad, nem csinálna veszélyes dolgokat, viszont ettől függetlenül aggódnék érte, mert más téren viszont olyan kis eszetlen tud lenni, siet egyik szobából a másikba, közben másfelé néz és nekimegy az ajtófélfának, meg hasonlók. Jó, nem hiszem, hogy ebből például hatalmas baja lenne, de biztos jobban megijedne, ha nincs ott senki.

Olyan 5,5 éves körül hagytam először otthon a gyereket míg kiszaladtam a boltba, ez nálunk egy kicsit hosszabb idő, olyan negyed óra, nem volt probléma szinte észre sem vette.

Próbálom önállóságra nevelni. Kb ekkor volt az is, hogy egyedül átküldtem egy az utcánkban lévő helre, hogy hozzon valamit nekem, olyan 500 méter. (persze titok követtem, mert nálunk víz mellett van az út, de simán megoldotta)

Engem 5 éves korom óta hagytak magamra,ráadásul egész napra.

Mind a mai napig emlékszem mennyire féltem.

Egyébként gyereke válogatja.Ha nagyon eleven fiam lenn,biztos később hagytam volna magár,de mivel jó természetű lányom van 8 éves kora óta,ált két órákra.Persze vettem neki fix csomagalapú mobilt,hogy ezen keresztültartsuk a kapcsolatot.

12:32-es vagyok.

Jah, hát írják páran a gyemekkorukat...

Gyerekkoromban 4-5 évesen anyu engem is otthon hagyott, amíg leszaladt a kisboltba, meg henteshez a közelbe. Mostani eszemmel, és az ottani terepviszonyokat ismerve azt mondom, hogy maximum fél óra lehetett egy-egy ilyen alkalom, és nekem olyankor a kisbaba testvéremre is kellett vigyáznom (ezt felnőtt fejjel nehéz már felfognom, de akkor még állítólag más világ volt... Állítólag más is rábízta a 4-5 éves gyerekére a kistestvért... Ja meg jobb volt a közbiztonság is, no meg én is szófogadó gyerek voltam), amikor még kiságyban fekvő volt, akkor végig a kiságy mellett kellett ülnöm, amíg anyu haza nem ért. Mi is panellakásban laktunk.

Viszont azt a húsz percet - fél órát, amíg anyu távol volt, sokkal-sokkal-sokkal hosszabbnak éreztem, akkor még nem tudtam megfogalmazni, de bizony féltem egyedül. Főleg amikor egyszer még kopogtatott is valaki az ajtón.

Jezusom. Nagyon vad dolgok ezek.

En elhiszem higy tud magára vigyazni a gyerek. Stb de ha Te útközben meghalsz, elutnek,, elrabolnak, bármi....senki nem fogj tudna higy a gyereked otthon van egyedul .

Vagy kigyullad a lakas amig otthon hagytad.