Sérült férfinak gyereket szülni? Mit tegyek, ha félek? Vetessem el anélkül, hogy tudná?

Nehéz családi körülmények között nőtt fel a párom, ezeket nagyon nem részletezném. De az anyja anno a terhességével akarta megfogni a párom apját, ami nem jött össze, így teljesen depressziós és alkoholista lett. Majd mikor a párom 5 éves lett, rájött, hogy neki az anyaság mégsem való és a gyereket "visszavitte" az apjához, akit addig sosem látott, nem ismert. Otthagyta egy táskányi ruhával és ennyi, évekig nem is érdeklődött utána. Az apja nem rossz ember, csak tipikus agglegény... 56 éves, a mai napig 20-22 éves barátnői vannak. Régen is ez volt, mesélt dolgokat a párom, amiktől csak a szemem kerekedett.

Ez az egész kihatott rá nagyon, előttem nem volt komoly kapcsolata és én is sokat küzdöttem azért, hogy ez az egész közöttünk működjön és ne azt érezze, hogy menekülnie kell az érzelmek elől. Az első félévünk pokol volt, a barátaink attól tartottak, hogy nagyon rossz vége lesz a dolognak. Most, hogy másfél éve együtt élünk, nincs gond. Nem érzem én sem, hogy tojáshéjon lépkednék, vagy hogy ötször kéne valamit átgondoljak, mielőtt felhoznám.

Viszont teherbe estem... Nem terveztük, igazából az én egészségügyi problémáim miatt erre segítség nélkül, természetes úton elég kevés esély is volt. 2 tesztem lett pozitív reggel, és 1 most délután.

Félek nagyon. A reakciójától is, hogy esetleg újra előjön az az időszak, mikor naponta akár kétszer is veszekedtünk, vagy hogy megint úgy kezeli a problémákat, vitákat, hogy nem vesz rólam tudomást, sem a hívásaimról, üzeneteimről. Vagy hogy simán közli, hogy akkor neki ez így ennyi volt, kezdjek a helyzettel, amit akarok.

2 éve együtt vagyunk és tudom, hogy mind a ketten rengeteget teszünk ezért a kapcsolatért a mai napig. Nem tudom, mit tegyek.

Vetessem el a tudta nélkül, hogy esélyt se adjak a konfliktusra, vitára? Ez az opció azért rémisztő számomra, mert én alapvetően szeretnék gyereket... Nem feltétlenül most, de szeretnék. Ezért is viselt meg a betegségem és az, hogy talán nagyon nehezen jöhetne össze saját baba.

Félek, hogyha elmondom neki, akkor újra előjön a kezdeti nehéz időszak... Ahogyan a reakciójától is tartok, mert ő a családi élete miatt mindig azt mondja, hogy nem akar gyereket, szerinte abban semmi jó nincsen és hogy nézzem meg az anyját, hogy az ő élete hogyan alakult azután, hogy ő megszületett.