Sérült férfinak gyereket szülni? Mit tegyek, ha félek? Vetessem el anélkül, hogy tudná?

Ha nem érzed annyira stabilnak a kapcsolatot, hogy elmondhasd a párodnak, mi a helyzet, akkor nem kell egy gyermeket ilyen bizonytalanságnak és folytonos kételyeknek kitenni. Ha te így viszonyulsz a témához, annak nyoma lesz sokmindenen.

Bár a legegyenesebb az lenne, ha szembesítenéd a ténnyel és esetleg segítségét kérnéd a döntésben, mivel mindkettőtöket érint.

(mondjuk személy szerint én nem vállalnám egy ilyen emberrel akkor sem, ha ő akarná, mert magamat is tönkretenném, ha ilyen mértékű szeszélyességnek tenném ki magam egy életen át)

"Az első félévünk pokol volt, a barátaink attól tartottak, hogy nagyon rossz vége lesz a dolognak. Most, hogy másfél éve együtt élünk, nincs gond. Nem érzem én sem, hogy tojáshéjon lépkednék, vagy hogy ötször kéne valamit átgondoljak, mielőtt felhoznám."

"Félek nagyon. A reakciójától is, hogy esetleg újra előjön az az időszak, mikor naponta akár kétszer is veszekedtünk, vagy hogy megint úgy kezeli a problémákat, vitákat, hogy nem vesz rólam tudomást, sem a hívásaimról, üzeneteimről. Vagy hogy simán közli, hogy akkor neki ez így ennyi volt, kezdjek a helyzettel, amit akarok."

K.rva jó kapcsolat lehet tényleg! Szerintem gyerekvállalás előtt próbálj meg felnőni, mert az egy dolog, hogy mazochista vagy és azt élvezed ha valaki bánt, mert azt gondolod te majd megváltoztatod. De itt egy gyerekről is szó van és lehet, hogy egy normális apát szeretne és egy normális anyát, aki igyekszik felnőttként viselkedni és partnert találni, aki nem alázza úton-útfélen.

Egyáltalán mit kell azon érteni, hogy a barátaitok valami nagyon rossztól féltek? Megöl? Tényleg úgy gondolod jó apa lenne?

"mindig azt mondja, hogy nem akar gyereket, szerinte abban semmi jó nincsen és hogy nézzem meg az anyját, hogy az ő élete hogyan alakult azután, hogy ő megszületett."

Nem akar gyereket, te viszont igen. Innentől ez a kapcsolat halálra van ítélve, nincs mit filózni rajta sajnos.

A gyereknevelés közben azok a sémák jönnek elő, amiket a szüleitől kapott. A gyerekek nagyon sok piros gombunkat tudják nyomkodni. Ezt csak tudatos jelenléttel lehet felülírni és rengeteg önismerettel. Érezhetően a párod nincs még ezen a szinten. Persze nem azt jelenti hogy ne tehetne érte... De wgy ilyen ember gyerekének lenni ugyanolyan nehéz, mint neki volt a szülei gyerekének.

Én egyébként azt gondolom hogy joga van tudni és beleszólni a döntésbe (felelősségteljesen, nem gyerekesen).

Tudod ami régen volt, az újra lehet. Az ember jelleme adott dolog, ami sosem képes gyökeresen megváltozni. A felszín lehet, hogy számodra most jónak érződik, de a mély az már más lap. Negatív helyzetben újra kiéleződik majd. Én szóltam, te meg majd megtapasztalod.

Egy kapcsolat viszont sosem nevezhető jónak, ha nem mersz, nem tudsz beszélni vele a fennálló problémákról, mert tartasz a reakciójától. Ami 99%, hogy nem lesz pozitív az előzmények alapján. Ez minden csak nem jó kapcsolat.

Így gyereket vállalni egyenes út neked az egyedülálló anyasághoz. Nem olyan jó buli ám.....

Abortusz, azt se tudod mennyi ideje vagytok együtt, ő meg alkalmatlan egy ilyen családra.

Tanuljatok meg védekezni... Kicsi az esély...