Hogy estünk àt a ló túlsó oldalára néhány évtized alatt a gyereknevelésben?
Ha megkèrdezem az idősebb generációt, hogy nekik milyen szüleik voltak az esetek többségében azt hallom, hogy szigorúak ès elég gyakori volt, hogy eljárt a szülő keze. Leszeretnèm szögezni, hogy nem vagyok ennek a nevelésnek a híve sem, csak kezdem azt érezni, hogy ma már átmentünk a másik végletbe. Nem tudom felfogni, azt, hogy egyeseknél a gyerek simán lehülyézheti a szüleit anélkül, hogy annak bármilyen következmènye lenne és ennek vagy ehhez hasonló esetnek többször is voltam szemtanúja.
A feleségem pedagógus és azt tapasztalja, sok gyereknél, hogy ha rossz jegyet ad , akkor a szülők konkrétan letámadják, hogy mégis, hogy kaphat az ő gyereke rossz jegyet, az nem számít, hogy a gyereknek milyen a tudása. Volt olyan is, hogy az egyik gyerek annyira nem bírt magával és a feleségem felszólította, feleltette. A gyerek nem tudott semmit, beírta az egyest, dèlutan megjelentek a szülők ès nekik állt feljebb. Nem vagyok én olyan öreg, de amikor én rossz voltam az iskolàban meg sem mertem mondani, nem, hogy még beküldjem anyàmat.
Nem értem mi vàltozott meg néhány évtized alatt az emberekben, hogy nem hajlandóak nevelni a gyereküket. Régen mivel voltak másabbak az emberek?
Termèszetesen tisztelet a kivételeknek.
válasza:Egy nagyon összetett, és nem is feltétlenül rossz - inkább, mint minden, nagyon árnyalt - társadalmi folyamat az, ami a gyereknevelésben is lecsapódik.
Tekintélyalapon addig lehetett nevelni, amíg a társadalom is tekintélyalapú volt. Amíg az arisztokrata és a paraszt, a gyárigazgató és a munkás, a férj és a feleség, a gazda és a cseléd, tehát mindenki tudta, hol a helye, mindenkinek - vagy legalábbis majdnem mindenkinek - volt olyan feljebbvalója, akinek engedelmességgel tartozott, addig teljesen természetes volt, hogy hol a gyerek helye (legalul). Ez évezredeken keresztül működött. Nem mondom, hogy jó volt, nyilván rengeteg szenvedés járt vele, de működött.
Aztán ez a 20. században elkezdett lazulni. Demokratizálódott a házasság, lassan eltűntek a merev és átjárhatatlan társadalmi osztályok, és ezzel párhuzamosan minden nemzedék egy kicsit engedékenyebben fogta a gyerekét, mint az előző. Ma már a nagyvállalatban tegeződik és együtt dohányzik az igazgató és a takarító, a férj és a feleség között rég nincs hierarchia, akkor miért pont a gyereknevelésben maradna meg a a tekintély?
Az, hogy a gyerek lehülyézi a szüleit, az vadhajtás, se semmivel se rosszabb, mint amikor a házastársak hülyézik le egymást.
A megoldást nem tudom, de hogy a jelenség oka ez, az egészen biztos.
válasza:Ő erre nekem több elméletem is van. Tessék kettő:
- soka lombik meg ilyen olyan mesterséges úton sikerült ill. olyan baba aki hosszas sikertelenség után fogant. Ezek a babák a szülők szeme fényei, legnagyobb kincsei akiknek nemhogy haja szála se görbül ez, de még csak az se fordulhat elő, hogy valamit nem kapnak meg, a boltban nem ehetik meg a kiflicsücsköt, nem ihatnak bele a Kububa fizetés előtt vagy a pedagógus rossz jegyet adjon.
- szeretethiányuk van, pont a korábbi generációk szigorúbb nevelése miatt és a gyereken élik ki azt amit szerintük ők nem kaptak meg.
válasza:Így van ahogy leírtad.
Ettől függetlenül, mivel én kaptam gyerekként,megfogadtam, hogy soha az életben nem verem meg a gyerekem. Viszont, nem hagyom, hogy csúnyán beszéljen velem a saját gyerekem,és arra tanítom, hogy normális felnőtté váljon.
válasza: válasza: válasza:Már az 1970-es években születetteket sem nevelték nagy szigorral. Kaptunk pofont, ha rosszul viselkedtünk, és valóban a szülőnek, tanárnak nemigen mert senki ellentmondani (feleselni). De ettől függetlenül szerettek minket, sokkal kevesebb válás és alkoholista szülő volt. Alapvetően az egész társadalom nagyon családcentrikus volt. A gyerekes családok évente egyszer el tudtak menni nyaralni, és akkor tényleg együtt voltak, egymással foglalkoztak.
Én a rendszerváltáskor a fogyasztói társadalom megjelenésében látom a változást. A gyerekekre olyan mértékű reklámdömping zúdult, ami teljesen felforgatta az életüket. És megjelentek akkora vagyoni különbségek, amik előtte elképzelhetetlenek voltak. Valahol itt romlott el az egész. A menőző vállalkozónak a gyereke menőzött az iskolában, és hirtelen az lett a sikk, hogy az általános szegénységben ki tudja jobban rázni a rongyot. Ebből lett az általános nagy hajtás, hogy nem a gyerekkel töltjük a délutánt, hanem maszekolunk, vállalkozunk, a gyerek meg kap drága ruhákat, ajándékokat igazi szeretet helyett.
Én ezt a folyamatot látom az egész mögött.
válasza:Nézd, a mai iskolás gyerekek szülei 35-45 évesek, azaz éppen az a korosztály, aki szerinted még rendesen nevelődött! És éppen az ő nevelésüket kritizálod!
Rendkívül összetett kérdés, úgy hiszem, "régen" sem volt fenékig tejfel. Kérdés persze, mit értesz "régen" alatt.
Mert attól, hogy ma 50-60% a válások aránya, régen meg jóval kevesebb, nem jelenti azt, hogy nem voltak rossz házasságok.
Minden korszaknak megvan a maga szépsége, de el kéne már felejteni. Semmit nem jelent a mára nézve, ÖSSZE SEM LEHET HASONLÍTANI! A technológiai fejlődés ma hihetetlen gyors, de ez az élet minden egyéb területére igaz, hogy gyors.
A lényeg, amit tehetünk, hogy alkalmazkodunk, józan paraszti ésszel állunk a technikai vívmányokhoz, és a gyerekneveléshez is. És ami a legfontosabb: NEM KRITIZÁLUNK.
8-as vàlaszoló:
Ha már ott tartunk, hogy lassan a tanár nem tehet semmit azért, hogy a gyermeket helyes magatatásra bírja, mert lassan már azért is előveszik a tanárt, mert felemelte a hangját, akkor igenis kritizàlni fogom a szülői hozzáálást.
Én nem a szigorú nevelést akkorom tépszerűsíteni alapjáraton, hanem az igazságot. És az szerintem nem igazság, hogy a gyerek az lehet akármilyen szemtelen, de a tanár attól még maradjon csöndbe ès ne merjen rosszat mondani a gyerekre.
Az igazsàg ott kezdődik, ha a gyerek nem viselkedik a tanárral tisztelettel, akkor a szülő ilyenkor közbelép ès bocsánatkérésre invitàlja a gyerekét.
válasza:Félreértettél, én nem védem a szülőt. Jól le is pontoztál emiatt 😅
Szerinted a szülő a hibás, amiért megteheti, hogy bemenjen a tanárnak reklamálni?
Arra nem gondoltál, hogy a tanári szakma miért vesztette tekintélyét? És milyen ma a magyar oktatás?
Hogyan is tudhatnád, nincs is gyereked.
Könnyű egy bűnbakot kikiáltani, holott sokkal több van.
Nekem már 5-es a gyerek, és soha nem mentem be vergődni egyik tanárnak sem, pedig bőven kiérdemelte némelyik. A gyerekemet mindig tiszteletre neveltem, és kiváló a magatartása.
Eddig bőven 10 felett van az osztályt tanítók száma, csak matekból már a 6. tanár tanítja őket. Volt olyan "tanár" aki miatt 3 gyerek hagyta ott az osztályt.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!