Hogy estünk àt a ló túlsó oldalára néhány évtized alatt a gyereknevelésben?

Ha megkèrdezem az idősebb generációt, hogy nekik milyen szüleik voltak az esetek többségében azt hallom, hogy szigorúak ès elég gyakori volt, hogy eljárt a szülő keze. Leszeretnèm szögezni, hogy nem vagyok ennek a nevelésnek a híve sem, csak kezdem azt érezni, hogy ma már átmentünk a másik végletbe. Nem tudom felfogni, azt, hogy egyeseknél a gyerek simán lehülyézheti a szüleit anélkül, hogy annak bármilyen következmènye lenne és ennek vagy ehhez hasonló esetnek többször is voltam szemtanúja.

A feleségem pedagógus és azt tapasztalja, sok gyereknél, hogy ha rossz jegyet ad , akkor a szülők konkrétan letámadják, hogy mégis, hogy kaphat az ő gyereke rossz jegyet, az nem számít, hogy a gyereknek milyen a tudása. Volt olyan is, hogy az egyik gyerek annyira nem bírt magával és a feleségem felszólította, feleltette. A gyerek nem tudott semmit, beírta az egyest, dèlutan megjelentek a szülők ès nekik állt feljebb. Nem vagyok én olyan öreg, de amikor én rossz voltam az iskolàban meg sem mertem mondani, nem, hogy még beküldjem anyàmat.

Nem értem mi vàltozott meg néhány évtized alatt az emberekben, hogy nem hajlandóak nevelni a gyereküket. Régen mivel voltak másabbak az emberek?

Termèszetesen tisztelet a kivételeknek.