Melyik volt a legrosszabb és legjobb évtized Magyarország 20. századi történelmében szerintetek?

1900-as és az 1990-es volt a legjobb.

A legrosszabbért erős a verseny a két világháború meg a Rákosi korszak miatt. A két mélypont 1914-1920 és 1941-1960 volt.

Kérdés sem férhet hozzá, hogy az 1940-es évek volt messze a legrosszabb, hiszen már eleve brutális elnyomás volt a Horthy-, Szálasi- és Rákosi-rendszerekben, erre pedig rájött a második világháború, a népirtások és a Málenkij-robot.

A legjobb talán az 1970-es évek, ahol a puha diktatúra mellé nagy életszínvonal-javulás jutott kiegyenlített társadalmi viszonyokkal; ekkor kerültünk legközelebb a Nyugathoz. Az 1990-es évek még a párja, ami ugyan lejtmenet volt, de végre először a történelmünkben széleskörű szabadság volt.

Ez erősen szubjektív attól függően, ki miként élte meg. Egy példa. 1956 sokak számára a felszabadulás élményét adta és életük legszebbrészének tekintik, mások számára az emigrációt, vagy éppen a pusztulást.

A háború is Magyarországon sokféle, voltak területek, ahol hónapokig tartott a borzalom, és voltak, ahol pár nap alatt lezajlott, különösebb háborús események nélkül. A hetvenes évek első fel talán egyfajta nyugalmat és bizakodást adott a gazdasági reformok miatt, a nyolcvanas évek jósága pedig a merészebb fogalmazásból (kritikákból) adódó felszabadultság érzéséből következett. A rendszerválás élménye viszont rövid ideig tartott, a nagy várakozásokról hamar kiderült, nem jönnek.

Sokféle rossz van, kívülről nézve kettő lehet végső soron katasztrofális. Az egyik 1947-től 56-ig, majd lényegesen kisebb mértékben 87-ig. Ez az társadalmi szemléletváltás, amely az adott helyzetet megváltoztathatatlannak tartván legalább két generációt nevelt rá a társadalmi semmittevésre (elfogadni a rendszer, megalkudni, tudomásul venni, nem lázadni mert értelmetlen). A másik az utóbbi 10-12 év, amely kettészakította az országot, barátságokat, családokat, a gyűlölködést, kirekesztést hozta normának, és ez is a tehetetlenség érzését hozta.

Azért ezek a legsúlyosabbak, mert az első elérte, hogy 40 évig tartson, elérte, hogy a rendszerváltás balul sikerüljön (nincs itt hely a kifejtésére). Itt mentség annyi, hogy külső kényszer következménye volt, és számos példája volt a lázadásnak és megtorlásnak az NDK-tól rajtunk át a lengyelekig. A másodiknak hasonló a következménye, évtizedes marakodásból nem lehet egy csapásra kijönni, újra országot építeni, jó életet teremteni. A gyűlölet csak lassan múlik, a bizalmatlanság határtalan, márpedig eredményesen dolgozni csak együttműködve lehet.

A legrosszabb az első világháború évtizede, ami Trianonhoz vezezett.

Trianon után már egy másik csonka Magyarország létezett.

Ezért talán az 1900-1910 közötti évek voltak a legjobbak.

A félreértések elkerülése végett: a kérdésre válaszoltam, nem a jelenlegi helyzetben "mindent vissza" gondolat mentén, de történelmi mércével trianont semmi nem múlta felül a huszadik századi történelem során.

Legjobb az 1900 és 1910, valamint az 1970-1980 közötti időszak. A századfordulón még nyugodt, polgári békés élet zajlott.

A szocializmus térnyerése ellenére a munkásság nagy részének ekkor javultak legjobban a feltételei, a háború előtti feudalista világképhez hatalmas ugrás volt a panellakás angol vécével és egy trabant.

Legrosszabb nekünk 1910 és 1920 közötti Tanácsköztársaság, megkoronázva trianonnal. Mellesleg 1945-ben és 1990-es években sem volt túl jó a kilátás.

A korrekt válasz nem lehet egységes.

A nagyokosok számára "legjobb" a Horthy-éra és az, ami 89 óta van.

A nyomorultaknak - horribile dictu - az 1945 és 1953 közötti néhány év.

(A Tanácsköztársaság olyan rövid ideig tartott, hogy a legtöbben semmit se érzékeltek belőle. A fehérterror sokkal tovább tartott...) A Kádár-rendszer pedig csak egy átmeneti korszak volt, amikoris az értelmiség visszaidomíthatta az emberkéket a megaláztatásba és a nyomorba. Az 1978 utáni állapotok már nem sokban különböztek attól, ami mostanság van. De a pusztítás dandárját még a Nagy Imre szerencsétlenkedése mögött elvégezték a nagyokosok.