Hogy alakult volna Magyarország történelme ha Mohácsnál nyerünk?

Ugye a történelemben nincsen olyan, hogy "mi lett volna", de el lehet játszani a gondolattal, hogy sem Mohácsnál, sem később nem mér megsemmisítő vereséget az országra Szulejmán.

Nem hiszem, hogy Szapolyai megszerezte volna a hatalmat, hiszen II. Lajos életben lenne. Az nekünk csak jó, ha a Jagelló-ház nem hal ki.

Köztes-Európában már az Anjouk óta formálódott egy birodalom, magyar-lengyel, magyar-cseh-német-római perszunáluniók álltak fent hosszabb-rövidebb ideig. Nem volt még lemeccselve, hogy az Anjou, Luxemburgi, Habsburg, Jagelló, vagy a közülük kilógó Hunyadiak jogara alatt.

Egyébként II. Ulászló anyja Habsburg Erzsébet volt (IV. Kázmér lengyel király felesége), V. László magyar király nővére, Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet lánya, Luxemburgi Zsigmond unokája. Tehát kapcsolódott a királyi vérvonalhoz, szemben Mátyással, aki szintén Zsigmond leszármazottjának tekintette magát, legalábbis nem cáfolta az erről szóló pletykákat.

Amiért Ulászlót választották a magyar rendek, az a közhiedelemmel ellentétben nem az állítólagos gyengekezűsége, hanem az a tény, hogy ő volt a cseh király, így nem vesztek el Mátyás cseh hódtásai (Morvaország, Szilézia), emellett Ulászló volt a lengyel trón várományosa, így egy hatalmas magyar-lengyel-cseh államszövetség jöhetett volna létre, ami mind az Oszmánok, mind a Habsburgok befolyását kellőképpen tudta volna ellensúlyozni, arról nem is beszélve, hogy Ulászló, mint cseh király egyben választófejedelem is volt, így békés úton létrejöhetett volna az, ami Mátyásnak háborúval nem sikerült (a lengyel trónt végül az öccse örökölte, aki eleinte maga is trónkövetelőként lépett fel Magyarországon).

Ulászló egyébként csak a felesége halála után esett depresszióba, onnantól kezdve tényleg nem érdekelte semmi.

Szóval, Mohács nélkül létrejöhetett volna egy Dunai Monarchia, aminek nem Bécs, hanem Buda lett volna a központja egy elmagyarosodott Jagelló dinasztia vezetése alatt, feltéve, ha nem halnak ki.

Magyar-cseh perszonálunió volt már a mohácsi csata idején is. II. Lajos magyar és cseh király is volt. Semmit nem ért ez a törökök ellen. Tőlünk nyugatra meg a Habsburgoknak messze nagyobb befolyásuk volt, mint a Jagellóknak. V. Károly ellen esélyük nem volt a "német-római" trónra. Hunyadi Mátyás ekkor már rég halott volt, a Hunyadiak ezzel le is tűntek (vitatott fiát, Jánost kb. levegőnek nézték, Boszniában próbálkozott még egy ideig a törökök ellen, de ennyi).

Ami a kérdést illeti, ha Mohács nem következik be, bekövetkezik később. Ahogy Kenyérmezőn is győztünk, aztán bekövetkezett Mohács.

Fontos megemlíteni a Werbőczy-féle törvényt, ami katasztrofális állapotokhoz vezetett. Mivel a Dózsa-féle parasztfelkelés után a feudális rendek bebetonozták a feudalizmust, és nem mertek a jobbágyok kezébe fegyvert adni - mert előbb indultak volna meg a földesuraik ellen -, igazi tömeghadsereg nem volt lehetséges Magyarországon. Ez egy kulcsfontosságú oka volt az összeomlás elkerülhetetlenségének.

Ez később Rákóczi számára is hatalmas akadályokat gördített. Kiadta a vetési pátenst, amivel lényegében a kukába hajította a Werbőczy-féle agymenést, és a kuruc seregben harcoló jobbágyokat és azok családtagjait minden földesúri szolgáltatás alól felszabadított. Szembe is került a roppant "hazafi" nemességgel, ami persze Mária Teréziának már kitörő lelkesedéssel és szolgalelkűsséggel ajánlotta fel a magyar haderőt.

Nem sikerült értelmezned amit írtam.

Hogy ténylegesen mit ért a magyar-cseh perszonálunió, az egy ilyen hipotetikus kérdésnél mellékes, hiszen a kiindulópont az, hogy:

"sem Mohácsnál, sem később nem mér megsemmisítő vereséget az országra Szulejmán."!!!

Mellesleg Ulászló trónrakerülésének idején az erőegyensúly is más volt, mint II. Lajos alatt.

Ulászló esetében pedig a megválasztási körülményeiről írtam, hogy mi motiválta (szemben a laikusok körében közkeletű vélekedéssel) Mátyás halála után a rendeket.

Egy dinasztikus korban elengedhetetlen, hogy legyen törvényes fiú utód, egész országok, birodalmak sorsa múlik ezen.

Mátyásnak nem volt, de a természetes fia, Corvin János egyébként sem örökölte az apja kvalitásait, és ugyan ekkor még ezt sem lehetett előre látni, de az ő vérvonala is megszakad, Kristóf nevű fia még gyermekként elhunyt.

Mátyás halálakor a Habsburgoknak még nem volt "messze nagyobb" befolyása. ULászló, mint cseh király, valamint a lengyel király legidősebb fia, trónörökös, választófejedelem vonzó jelölt volt, DE

- ezért jeleztem, hogy a "mi lett volna ha" értelmezhetetlen a történelemben - sem a lengyel trónt nem örökölte meg, sem császár nem lett (amire mondjuk valóban csekély esély volt).

Egy magyar-lengyel-litván-cseh-horvát államszövetség komoly erővel bírt volna.

Nem jött össze, ahogy II. Lajos halálával magva szakadt a Jagellók magyar ágának is.

A Habsburgok hozták tető alá végül a dunai birodalmat. A 16. század az ő nagy évszázaduk is volt. I. Miksa fia, Szép Fülöp az Őrült Johannával kötött házasságával biztosította családja számára a spanyol trónt. Gyermekei, V. Károly és I. Ferdinánd már Európa legbefolyásosabb uralkodói lettek. Mindkettőjük anyanyelve a spanyol volt, tehát Bécsben Ferdinándra legalább annyira idegenként tekintettek, mint Budán.

Ezzel párhuzamosan a Jagellók csillaga hanyatlott, Károly és Ferdinánd összetartottak, a két Jagelló király viszont nem.

És most elvonatkoztatva a hipotetikus kérdéstől, a tényeket nézve: nem sok esélye volt Magyarországnak az Oszmánokkal szemben. Horvátország védelmét már Mohács előtt sem II. Lajos látta el, tőle átvállalta a sógora, Ferdinánd - ezért is választották a horvátok Mohács után Ferdinándot királyuknak a magyar rendektől függetlenül.

Mi két királyt választottunk. Utólag okoskodva Ferdinánd lett volna a jobb választás. Nem csak azért, mert ő lett a horvát és a cseh király (később német-római császár a bátyja helyett), de azért is, mert a Habsburgok nem haltak ki, Szapolyainak viszont nem sikerült dinasztiát alapítania.

Halála után (megszegve a korábbi szerződést Ferdinánddal), a fiát János Zsigmondot választották királlyá. Szulejmán részéről érthető volt, hogy az ország stratégiailag legfontosabb részét és a fővárost nem hagyja egy csecsemő és az özvegy királyné, Jagelló Izabella kezén (aki mellesleg Jagelló Anna királyné unokatestvére volt). Ferdinánd seregét elűzve, "oltalmába" vette a várost, a keleti részeket meghagyva az özvegy és a gyermekkirály számára. János Zsigmond pedig sosem nősült meg, utóda nem született.

A Habsburgok sikerének titka, hogy túlélték a konkurens házakat, megszerezték a koronáikat és mikor mégis kihaltak, női ágon továbbörökítették a hatalmukat. A dinasztikus konglomerátum székhelye Buda vagy Prága helyett Bécs lett.

Az első Habsburg a magyar trónon Albert, még Budán lakott, fiának Pozsonyt jelölte ki leendő székhelyéül (már Zsigmond is szándékozott Pozsonyt kiépíteni ilyen célból). Hogy ez nem így lett, annak számos oka van, köztük az, hogy rosszul választottuk meg a királyainkat sorsfordító helyzetekben. De a jövőbe senki nem látott.

Értelmeztem a zagyvalékodat, csak nem azt kaptad, amit olvasni szerettél volna. Nem a "hipotetikus kérdésedre" reagáltam, aminek még szerinted sincs értelme. A általánosságban írtam a tényt, hogy a törökök ellen semmit nem ért a magyar-cseh perszonálunió. Mohács bizonyította.

De, a Habsburgoknak jóval nagyobb befolyásuk volt, a Jagellóknak III. Frigyes halála után sem volt semmi esélyük a "német-római" trónra. I. Miksa rögtön 1491-ben megkötötte II. Ulászlóval a pozsonyi békét, ahol a Habsburgok rendesen zsebre vágták a Jagellókat. A béke értelmében Ulászló lett a magyar király, azzal a kikötéssel, hogy magtalan halála esetén Miksa és utódai öröklik a magyar trónt, Magyarország pedig feladta Mátyás ausztriai hódításait és hadikárpótlást fizetett. Ennyi "befolyása" volt a Jagellóknak... Semmilyen konkurenciát nem jelentettek a Habsburgok számára.

"Egy magyar-lengyel-litván-cseh-horvát államszövetség komoly erővel bírt volna."

Nem bírt volna komoly erővel. Volt magyar-cseh perszonáliunió, és a törökök ellen semmit nem ért.