Hogyan tudnám elfogadtatni magammal hogy még nagyon messze van az hogy babát tudjunk vállalni?

Ez sajnos egy ilyen dolog.

Mi is 30 évesek voltunk, mire megteremtettük az anyagiakat a gyerekvállaláshoz, pedig amúgy már majdnem 10 éve együtt voltunk, és régóta szerettünk is volna babát.

De én pl. láttam a saját szüleimet vagy nagynénéméket meg 1-2 lányismerőm, akik fiatalon, bizonytalan anyagiakra "majd lesz valahogy" alapon vállaltak gyereket, na ezek jó példák voltak rá, miért legyek türelmes. Nem akartam úgy élni, mint ők, állandó stresszben a pénz miatt.

A gyerek iránti vágyat amúgy semmivel nem tudtam elnyomni, sokszor sírtam és frusztrált is voltam, mert azt éreztem, sose jutunk el oda, hogy gyerekünk legyen. De aztán eljött ez az idő is. És megérte várni.

"de ha csak az a baj, hogy nem saját házatok van, engem ez nem tartana vissza"

Ja, persze, hiszen anyósnak nincs beleszólása, vállalhatnak-e oda gyereket, ugye?

És ha apuka netalántán félremegy vagy válni akar - senki nem így készül, de sosem lehet tudni - , akkor anyuka hova megy gyerekkel pucér fenékkel?

Bár mi albérletben voltunk, de mindent latbavetve nem gondoltuk vészesnek az anyagi helyzetünket, bár nem is volt kiemelkedő. Mindketten alig egy éve dolgoztunk, akkor kezdett stabillá válni a munkahely. Így első gondolatra meg is fogant a fiam. Anyósék segítségével, s a külföldön keresett pénzünk összetéve vettünk egy nem túl nagy házat, szépen felújítottuk, hogy legalább egy szoba, nappali, konyha és fürdő lakható legyen, a többit pedig idővel csináljuk. Azóta várjuk a harmadik gyereket, tervezetten, bár mi itt megállunk, ennyi gyereknek tudunk biztosítani egy olyan életet, ahol ha nem is minden anyagi dolgot maximálisan, de szeretetet és megfelelő iskoláztatást kaphatnak. Azóta a férjem fizetésemeléseken van túl, mi meg bizakodunk. 🙂

De nagyon közeli barátunk 4 éve házas. Akkor azt mondta, hogy saját ház legyen, stabil munkahely, autó. Mára mindhárom pipa. A gyönyörű ház, az autó meg a stabil informatikai munkahelyi, ahol elég magas pozícióban van, de a feleség kitalálta, hogy most akar önmegvalósítani és hallani sem akar babáról. 🤷

"Anyósék segítségével, s a külföldön keresett pénzünk összetéve vettünk egy nem túl nagy házat, szépen felújítottuk, hogy legalább egy szoba, nappali, konyha és fürdő lakható legyen, a többit pedig idővel csináljuk"

Úgy van 3 gyereketek, hogy kamasz korukban még saját szobájuk sem lesz? Azt írtad, nem nagy a ház..

Hát, szerintem ilyen példákkal nen győzitek meg a kérdezőt. A f*szom se vállalna úgy gyereket, hogy már előre tudom, biztosan nem lesz még minimális privát szférájuk sem.

Mi alberletbe vállaltunk 2 gyereket, én 32 vagyok most. A nagyot 28, a kicsit 30 évesen szültem.

Diploma után dolgoztam 5 evet, a férjem fiatalabb nálam, így Ő csak kettőt, amikor jött az első gyerek. Másfél volt a kisebb, amikor visszamentem dolgozni félállásba és 2 amikor már teljes állásban voltam. Termeszetesen most is dolgozunk sőt a férjem van, hogy két helyen is vagy akár hétvégén is maszekol. Gyerekek még kicsik, 4 év alattiak és most vettük meg az első saját lakásunkat. A gyerekek és mi sem nélkülözünk most már, de voltak időszakok amikor nehezebb volt. Főleg az az időszak volt nehéz, amikor gyűjtögettük a pénzt az "önerőre" a lakáshoz és már megvolt az első gyerek. A gyed (gyes) kevés. A táppénz sem sok, szóval az biztosan kell, hogy legalább az egyikőtöknek legyen normális állása.

Érdemes lenne kicsit fuggetlenednetek.

Mi nem vettünk fel gyerekvállaláshoz kötött hitelt (még a babaváró előtt szültem a kicsit) csak a meglévő gyerekek utáni állami támogatást vettük igenybe, de ti még vehettek fel, az nagy segítség biztosan.