Hogyan tudnám azt elfogadtatni magammal, hogy nagymamám is egyre közelebb van az élete végéhez mint bármilyen más idős ember a földön?

Két nagyszülőmet már elvesztettem akik itt magyarországon laktak. Egyedül még egy nagymamám maradt apai oldalon aki külföldön lakik apám báttyával. 88 éves és látszódik rajta már , hogy telik az idő felette is rendesen. Évente 1x sikerül meglátogatnom mert nem olcsó az út kiutazni.

A napokban épp azon gondolkodtam , hogy ugyan hogy fogom én azt feldolgozni ha egyik napról a másikra nem lesz köztünk. Hogy fogja édesapám elviselni a fájdalmat. Nagyon kötődök a nagymamámhoz szinte minden nap felhívom telefonon. Meg a tudat hogy ő utána már nem lesz nagyszülőm. És mivel majdnem 20 órás az út külföldre abban a 20 órában hogy bírjam ki , hogy ne könnyezzem végig az utat mert a kocsiba csak bevan zárva az ember és mégjobban eltud merülni a szomorú gondolataiba. Tisztába vagyok vele , hogy az élet véges, de egszerűen rettegek attól , hogy mikor fog jönni az a bizonyos telefon mikor közölni fogják , hogy a nagyi elment. :(

28/N