Hogyan tudnám elfogadtatni magammal, hogy még nem lehet gyerekem?

Gondolom még nem vagy 20 éves se de még 18 se. Dolgozni nem dolgoztál, még tanulsz se érettségid gondolom ha igen akkor bocsi, de szakmád még biztos nincs. Egyrészt még gyerek vagy, másrészt 20 éves kor alatt én elégé elítélem azt aki ilyenkor már babát vár és meg is akarja tartani. Hiába lesz ember felnőtt 18 évesen, nem igaz ugyanúgy gyerek még, sőt még 20-25 évesen sem lehet elég érett egy gyerekvállaláshoz mert nem csak a felelősség az ami fontos hanem a helyes nevelés, és az anyagi dolgok hogy legyen pénzetek élni, legyen miből enni adni a gyereknek, ruházni, játékokat venni, egyéb dolgokra költeni stb... Oké minden adva van nálatok de nektek is már családnak kéne lennetek külön a szülőktől és magatokon segíteni, mert ez így normális.

Oké vágysz a gyerekre de még korai hidd el. Ha fiatalon vállalsz gyereket, bukod a sulit, nem lesz normális szakmád ha már a gyerek ovis lesz neked is dolgoznod kell és mellette tanulásra időd nem lesz! Szakma nélkül mindenféle végzettség nélkül szerintem örülhetsz ha gyárba elfogsz tudni majd helyezkedni havi 100 ezerért, és annak is hogy neked lesz majd egy nagyon kevés szabadidőd. Egy gyerek ilyen fiatal nőnek teher! A terhességet is végigszenvednéd sajnos a húgom is 17 évesen lett terhes és meg akarta tartani pedig mondtuk hogy vetesse el mert még fiatal hozzá és majd lesz később gyereke, de nem tette, megszülte akkor is megtartotta, mivel ő neki van joga dönteni így mi rábíztuk de a terhességet alapól végig panaszkodta a gyereknek örült, meg legalább szereti őt amit én becsülök is benne hogy próbál jó anya lenni és látszik hogy akarja is, csak sokszor panaszkodik hogy nincs pénze, munkája van de keveset fizet persze mert kórházban takarítónő 21 éves létére. Sulit 18 évesen otthagyta mert akkoriban szült és nem volt ideje érettségire készülődnie, most meg se pénze, se ideje heti 2-3 alkalommal délután bejárni iskolába hogy letudja tenni pedig csak 1 évet kell behoznia, szakmát sem tud kitanulni mert nagyon sok mindenhez érettségi kell. Takarítás is úgy jött neki össze hogy a munkaügyiközpont rakta be egy képzésre és benyalta magát a kórháznál hogy tartsák meg főállásba. A srác aki teherbe ejtette persze otthagyta őt, de legalább fizet tartás díjat meg nagy ritkán látogatja is a gyerekét de azt is csak az én felügyeletemmel teheti, mert én megígértem a szüleimnek hogy vigyázok a húgomra mivel ők munka miatt elköltöztek a nagyszüleink házába mert apám örökölte meg nagybátyám vállalkozását ez bonyolult ügy, de lényeg hogy mi a húgommal ketten maradtunk a szülői házban, én sokat dolgozok valamikor hétvégén is be kell mennem, javarészt az én pénzemen élünk, meg nagy ritkán apámék is besegítenek, de nem mindig tehetik mert hatalmas adósságukat kell törlesszék azért hogy megmaradjon a nagy családi házunk aminek csak a felét használjuk jelenleg de ugye én együtt vagyok valakivel, akivel hamarosan összecuccolnánk és akkor miénk lesz a felső szint. A húgom a lányával egyedül lenének az alsó szinten, de ez még a messze jövő sajnos mert nincs pénzünk rendbehozni a felső szintet. Másfelől én sokszor megadom húgomnak a lehetőséget hogy kimozdulhasson és tudjon ismerkedni, hogy végre legyen olyan pasija aki szereti és elfogadja gyerekét is. De persze semmi esélye komoly kapcsolatra mert a kutyának sem kell egy 21 éves anyuka. Sajnos ez van, ne akarj így járni.

Az ilyen erős vágynak lélektani okai vannak, amit ki lehet bogózni, mögé lehet menni, ha elmész szakemberhez.

Ha sikerül ennek a folyamatát megérteni, akkor már kezelni is tudni fogod könnyebben.

Nem az a baj, hogy vágysz egy babára, hanem az, hogy ez a normálistól jóval erősebb nálad, és rossz érzést okoz benned.

Pár alkalmas konzultáció pszichológusnál segíthet. Az interneten csak a racionális tényeket tudjuk megbeszélni, amit amúgy is tudsz, mert nem vagy hülye. Ez viszont nem segít, mert az érzelmeid a racionális átbeszéléstől nem fognak megváltozni.

Próbálj olyan anyukák blogjaira rákeresni akik szintén nagyon szerettek volna gyereket,össze is jött nekik,de a szülés utáni problémák miatt nagyon megbánták,hogy nem voltak elég alaposak a megtervezéssel.

Én is így voltam mint Te,már 18 évesen rettenetesen vágytam egy babára.Ahogy idősödtem ez fokozódott.

Majd 25évesen szültem az első babámat,de nem éppen olyan habos-babos volt mint amit elképzeltem:)

Hormonálisan is kinyír egy terhesség,sőt a lelki dolgok is felerősödnek!

Most 38 évesen szültem a 3.babámat és ég és föld a két babához való kapcsolatom már az elejétől fogva.

Nem érzi rajtam a kétségbeesést,az aggódást stb.

Kiegyensúlyozott vagyok,amit nem mondhattam el 25 évesen sajnos:(

Én csak annyit nem értek hogy az egyetem miért jelent akkora problémát?

Nem egy ismerősöm szült egyetem alatt, és nem csak orvosin.

Például az egyik legjobb barátnőm az első év utáni nyáron szült, igaz nem tervezték, de megtartották, mert megtehették. A kicsi 2 éves volt amikor az anyuka végzett, egy év bölcsi utána ovi. Az anyuka mellette el tudott helyezkedni.

Ha jól tudom azóta még gyedet is kaphatnak az egyetemisták..

Hogy hogy hagyd figyelmen kívül? Szerintem kicsit kevesebb időt tölts gyerekekkel, ne ijeszd el magad azzal hogy a gyerekvárás/vállalás nehézségeit lesed. Keress egy hobbit, vagy kezd el háziállatot tartani (nem vicc, nem gyerekpótló, de egy kiskutya akkora energiabomba és úgy fel tudja tölteni az embert, felelősségre tanítja (én mondjuk emiatt is kaptam Yodát) és tényleg hihetetlen az a kapcsolat amit ad)