Hogyan tudhatnám magammal elfogadtatni, hogy vége? Számtalanszor átrágtam magam az ügyön és mégis.

Nos, mostmár mondhatom így, hogy tavaly áprilisban véget ért 1 kapcsolatom, sokadik szakítás után úgy az ő, mint az én részemről. Akkor én döntöttem így, mert már addigis annyit szenvedtem miatta, nagyon sokszor kiakasztott és mégcsak észre sem vette. Utana sokszor megígérte, hogy átjön és megbeszéljük, de mindig lemondta végül. Így jutottunk el oda, hogy megmondta, hogy nem szeret már... de mégis folyamatosan írogatott utána... maximum 2 hét volt az az időszak, amikor nem beszéltünk semmit...

Megmondtam többször is, hogy hagyjon, de nem igazán jött neki össze... nyár végén találkoztunk, ugyanazt láttam a szemében mint régen, ugyanazt a csillogást.

Rá 1 hónapra összejött egy csajjal, de továbbra is írogatott. Még ott mesélte is, hogy mik történnek a kapcsolatában... s mondta, hogy milyen jó, hogy mi ilyen jóban vagyunk. Pedig láthatta, hogy én soha nem írok, csak ő. Aztán nekem is lett kapcsolatom, így kicsit könnyebb volt, hogy ő "kezdte".

És folytatta a keresésem... aztán megtudtam, hogy a barátnőjét hazavitte napokra és együtt is szilvesztereztek, amit velem tavaly ilyenkor nem akart és nagyon rosszul esett. Ekkor döntöttem, hogy úgy megmondom, többet ne keressen...

Azóta pedig folyton jár az agyam, hogy mi volt vele és mennyire egyenlőtlen volt a kapcsolatunk... én mennyi mindent megtettem..és ő hát nem is tudom. A lényeg talán annyi, hogy érte 2-3 hónap után többet megtesz, mint értem valaha.

Hogyan lehet ezen túllépni? Elrontja a hangulatom "időtlen-idők óta". Igazán nagy csalódásnak érzem. El szeretném őt felejteni VÉGRE!