Szerintetek milyen érzés megtudni hogy akit nevelsz és szeretsz nem is a te gyereked?

Már válaszoltam rá, csak szimplán bántja a szemem ilyen szintű tudatlanság. Ha a gyerek naaaagyon hasonlítana a szomszédra érteném, de csak mert senkire nem hasonlít akkor nem ő az apja... olvass utána hogy működik a gének orokitese. Ismerek olyan srácot ahol a családban csak ő vörös hajú. Senkire nem hasonlított, apja gyanakodott és apaságit kért. Ő az apja,de most válnak, mindez azért mert ő sem tanult semmit a genetikáról.

Hogy van pofája valakinek rákérdezni, hogy nem félsz-e, hogy nem a tied a gyerek? Komolyan ennyire primitív emberek is léteznek?

Igen jól mondod. Nagyon primitív aki feljogosítva érzi magát arra hogy ilyet kérdezzen. Még bizalmas barátok közt se, nem hogy kollégának ilyet mondani.

Semmi közöm hozzá ha xy-t átveri a nője, mert milyen jogon borítanék fel egy egyébként jól működő családot. Tudatlanság miatt tök boldogan él apa, anya és a gyerek és csak azért mert "csakazértis" rákérdezek, tönkreteszem a haverom boldogságát és szétcseszem a gyerek családját. Néha jobb boldog tudatlanságban élni. Semmi közöm hozzá ha a haverom hülye és nem látja az igazságot, mert nagy valószínűséggel ő sem hülye és csak nem akarja látni és ehhez szíve joga.

Tök sokszor van, hogy a gyerek nem hasonlít az apjára. Egy kívülálló milyen alapon kezd ítélkezni meg családfát kutatni. Sepregessen mindenki csak a saját portáján.