Milyen érzés volt megtudni a Babátok nemét? Ma tudtam meg, hogy a 27 hetes Babám kislány, eddig nem mutatta meg!

Gratulálok! Szeretném már én is tudni vajon milyen nemü az én szerelmem. A 19. hei uh-on nem tudták meg mondani, szerintem nem is nézte az orvos... Legközelebb 32 hetesen lesz uh. Nem tudom hogy bírom ki:)

Meglepő volt. Én mindig kisfiút szerettem volna titokban, de a terhesség elején mindenki azt mondta, hogy tuti lány a pocim formája meg egyebek miatt. Már elfogadtam a helyzetet, aztán jött a 20. héten az ultrahang, ahol szemérmetlenül széttette a lábát és megmutatta, hogy ő bizony nem kislány. Nagyon fura érzés volt megtudni. Egyfelől nagyon örültem neki, mert teljesült a titkos vágyam, másfelől össze voltam zavarodva. Az ember akarva-akaratlanul is elképzeli valamilyennek a gyerkőcét. Mi ugye a környezet miatt abban a hitben éltünk, hogy lány lesz valószínűleg és emiatt lányként gondoltunk rá. El kellett telnie 1-2 napnak, mire át tudtam magam programozni. :-) De nagyon örülök neki, hogy már van rá lehetőség, hogy a születés előtt megtudjuk a nemét, mert így legalább felkészülhet lelkileg az ember.

Nagyon izgi volt, mert mindketten kislányt szerettünk volna (persze gond akkor se lett volna, ha fiú). Az első olyan uh-n amikor már jó esély volt rá, hogy megtudjuk, szétdobta a lábait és megmutatta, hogy puncija van. :-) Doki azt mondta, 80%, hogy lány. Repestünk az örömtől! És persze lány is lett, már 22 hónapos. :-) Gratula a kislányotokhoz! Ti melyiket szerettétek volna jobban?

Az ember úgy van ezzel a kérdéssel, hogy "Teljesen mindegy, csak egészséges legyen!" Ez nagyon igaz, de mikor már ott van a pocakodban a picur... Nos hát akaratlanul is elképzeled, hogy milyen lenne ha lány lenne, vagy ha fiú, és szerintem ez teljesen természetes dolog. (: Én annak idején valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy nekem csak fiaim lehetnek, aztán az első nagyfelbontású ultrahangon (pedig akkor még nem is lehet egyértelműen kivenni a kicsi nemét), közölte velem a szonográfus doktornéni: roppant gyanús, hogy fiú lesz. Őszintén szólva nem igazán lepett meg. :D A következő ultrahangon aztán meg is erősítették ezt a tényt, a nőgyógyászom pedig azóta is azzal cukkol - persze csak kedvesen -, hogy a fiamnak mekkora szörnyű nagy fütyije van. Ettől mindig nevetnem kell, mert ugyan mekkora lehet egy ilyen csöpp baba fütyije? (: A dolog érdekessége különben, hogy a kicsi cseppet sem volt szégyenlős. A tappancsait előbb dobta szét, mint hogy az arcát hajlandó lett volna megmutatni. Állítólag a kislányok szégyenlősebbek ilyenkor, bár ez nyilván csak amolyan babona féle, mint a fiús pocak/lányos pocak. Második babának azt hiszem, én is szereznék egy kicsi lányt, de erős a gyanúm, hogy nem fog megcsalni a gyermekkori megérzés, és helyette egy focicsapatnyi fiam lesz. Nagyon boldog babavárást kívánok! Üdvözlettel: 36 hetes kismama

Előző vagyok, és bocsánat... Nem szereznék, hanem szeretnék egy kicsi lányt. Mert nem mindegy, ugye. (;

Szia!Én valahogy mindig tudtam hogy nekem ha lesz babám az lány lesz.Ahogy teherbe estem akkor is ezt éreztem,de a férjem állitotta hogy mivel az ő családjukban csak fiúk vannak,igy nekünk is az lesz,bele is törödtem,elnezeztük Zsombikának.Egészen a 18 hetes uhig,ahol közölték velem hogy kislány:-))Kitört a nevetés belőlem,ott az ágyon,szinte megkönnyebbültem.Utána közöltem a férjemmel,hogy nem lesz Zsombika,mert kislány,hát...furán nézett rám,fél óráig nem szólt semmit.Utánna magához tért,és azóta ő az egyik legboldogabb lányt váró apuka:-)29 hetes kismami

Szia!Én az első perctől az mondtam,hogy kisfiú!Persze mondanom sem kell,hogy férjem is ezt állítottam,merthát ugye Ő nem is tud mást csinálni csak fiút!!!:))))17 hetes voltam mikor feljött megint ez a kérdés!És legnagyobb megdöbbenésemre annyit mondott,hogy Ő nagyon szeretné ha kislány lenne!Rá egy hétre,mentünk uh-ra!És mondanom sem kell szétdobta a lábát!!!KISLÁNY!!!A férjem(aki csak fiút tud ugye)elsírta magát!Még az uh-os nő is mosolygott!!!Azóta is teljesen szerelmes a lányába!Üdv:21 hetes kismama