Miért kiabáltál utoljára a gyerekeddel?

Mi sem kiabálunk. A legutolsó eset kb egy éve volt, az akkor másfél éves húgát lökte el a kádban az akkor 2,5 évesem, beütötte a fejét, le is merült a víz alá, nagyon megijedtem. Utána bocsánatot kértem tőle és elmondtam, hogy a saját tehetetlenségem miatt kiabáltam, nem őt akartam bántani.

Manapság már szólás nélkül bocsánatot kérnek, ha hibáznak. Nekem ez többet jelent annál, mint hogy kieresszem a hangomat minden indokolatlan helyzetben…

A nem üvöltözős szülőknek minden elismerésem, hiába pontozgatják le itt őket, így kell normálisan kommunikációra tanítani a gyereket és nevelni.

Velem állandóan üvöltöztek a szüleim, ha volt valami, hát a jellemfejlődésben szart se segített, az biztos. Még mindig nem értem, hogy miért nem lehetett elmagyarázni valamit normálisan, hogy felfogjam mit tettem, ami rossz volt.

12!

Senki nem azt írt, hogy állandóan üvöltözik a gyerekével, hanem már volt olyan helyzet, amikor kiabált vele. Az üvöltözés nekem nem egyenlő a kiabálással. Szerintem már mindenkivel előfordult egyszer-egyszer, hogy rá kiáltott a gyerekére, és nem azért mert nem volt kedve elmagyarázni, hogy miért rossz, amit csinált, hanem mert mondjuk olyan hajmeresztő dolgot készült csinálni, amitől a szülő is megijedt.

Például amikor a gyerek kitépi a kezét a tiédből és neki indul az autó útnak hiába fogom kedvesen kérni, hogy jöjjön vissza, nem érek vele semmit, mert ő meg fénysebbeséggel száguld éppen az út felé. Ilyenkor szerintem minden szülő kiabál és rohan a gyerek után. Amikor pedig lenyugodtak a kedélyek, akkor majd lesz lehetőség elmagyarázni, hogy ezt miért nem csináljuk, de addig előjön egy természetes reakció. És 1000 + 1 ilyen helyzet van. Ahogy én is írtam, ha a nagy megharapja a kicsit, akkor volt hogy kiabáltam, mert nem akarom, hogy durvább sérülés legyen, de sose ez volt a megoldásom a helyzetre, hanem leültettem őket, és megmutattam, hogy mit tett, és ez fáj a tesójának. Majd eljön az a pont, amikor ténylegesen megérti, de ha nem érek oda azonnal, akkor valószínűleg rákiabálok a nagyra, hogy azonnal hagyja abba.

Tegnap kiabáltam rá.

3,5 éves a lányom és egy fertőzött gyerek miatt karanténban vagyunk.

Folyamatosan a csivavánkat nyúzta.

Nem harap de amikor már a farkánál végighúzta a házban a kutya meg nyüszített az már sok. Csak rászóltam hangosabban.

Erre kb. 10 perc múlva belevágta a fürdővízbe a kutyát.

Ez már sok volt.

Majd amikor elmentem a hajszárítóért, hogy megszárítsam a kutyát arra mentem be, hogy ő már bevitte a mosókonyhába a kutyát és belerakta a szárítógépbe és elakarta indítani.

Itt már rákiabáltam.

Pont időben érkeztem.

Egyébként nem szoktam vele kiabálni. Megérti, ha rászólok de tegnap brutál eleven volt.

Úgy szeretem hogy hogyha valaki már kiabált rá a gyerekére akkor az egy állandóan mindért ÜVÖLTÖZŐ barom lesz :D

El tudom képzelni pl az első válasz esetében is mikor a hirtelen megijedés közepén, végig vágott kézzel is nyugodtan fordul meg az anyuka és lágy hangnemben elkezdi hogy 'kislányom, azok csak munkagépek és nem szabad így ijesztgetni másokat mert ...'

Vagy mikor mindennap ugyanazt már 100x elmagyaráztad szépen de azért is.. biztos soha még egy hangemelés sem esik meg..

Nem kell mindenért kiabálni de bizony vannak esetek amikor bizony megemelkedik a hangszín.. és én nem tudom egyszerűen elhinni hogy van aki SOHA egy kicsit sem emelte még fel a hangját, mert itt még mindig nem arról van szó hogy akik itt már kiabáltak a gyerekkel azok mindennap minden sz*rért ráordítanak, hanem komoly esetekről. Igen, a macskatépése is az az 50. elmagyarázás után mert fáj neki is és ha egyszer megelégeli és odakap a gyereknek akkor az itt lévő mintaanyák lennének a legjobban felháborodva