Normális ha emiatt rosszul érzem magam? Büszkének kéne lennem rá,de...

Lehet, hogy számodra kicsit nyers leszek, de fontos lenne, hogy túlláss a bánatodon.

A gyerekeink élete nem attól lesz értékes, ha a mi álmainkat követik. Szép elképzelés egy (a szülő szerint) presztízs szakmába betolni a gyereket, aki aztán abból boldogan és gazdagon éldegél. De a valóság az, hogy a gyerekeinknek saját, tőlünk független képességeik, álmaik és céljaik vannak, amik elég ritkán egyeznek meg teljes mértékben a szülő által megálmodott jövőképpel. Csakhogy abban neki kell élnie, felkelni dolgozni naponta és jól teljesítenie. A fiadnak nem való az íróasztal és ez már 14 évesen is látszott. Beszélhetsz arról, hogy mérnökként miket tervezhetne, de ha azt a 4-5 évet nem tudná teljes odaadással végig vinni az egyetemen a töltelék tárgyakkal együtt, akkor megette a fene.

Jobban jár, ha szerez szerelői szakmát és műhelyt nyit idővel. A leírtak alapján akkor lehet belőle sikeres, kiegyensúlyozott, elégedett felnőtt. Azzal tennél érte a legtöbbet, ha támogatod ahelyett, hogy szomorú fejjel azt kérdezgeted, "fiam, miért nem állsz be inkább a sorba?".

Neked leginkább az a bajod, hogy nem verheted a melled majd, hogy egyetemet végzett a gyereked..

Egy szakmával, főleg azzal amit szeret is csinálni ezerszer többet fog érni. Mindig lesz munkája!

Sógorom autószerelő, nagyon jól keres, mellette sorban állnak a maszek felkérések..

Nem az a lényeg, hogy a gyereked boldog legyen és azt csinálja amit szeret? Vagy az a lényeg, hogy villoghass?

A férjem legkisebb öccse igaz, leérettségizett, de semmilyen továbbtanulás NEM érdekelte! Otthon ült évekig a számítógép előtt!!! Látszólag semmit sem csinált.

De pár év volt csak. Utána előállt.

Kiderült, hogy megtanult angolul.

Őt csak a bicikliszerelés érdekelte!

Most tudod, hol van? Skóciában, Edinburgh-ban él, és tudod, mit csinál? Bicikliket szerel!

Már olyan helyekre eljutott, ahova mi pl soha nem fogunk (Indonézia pl.).

Szóval sosem lehet tudni, ki mire viszi.

Nekem van diplomám. A férjemnek is van, neki egyetemi. Mégis egy gyárban 12 órázunk mind a ketten...

Egyrészt, nagyon gáznak tartom, hogy csak akkor tudsz a fiadra büszke lenni, ha rommá tanulja magát, illetve ha diplomát szerez. Pofám leszakad, hogy szégyenled, amiért ő nem az orvosira/jogra stb. készül. Inkább magadat szégyelld.

Másrészt, nem tudom, neked feltűnt-e, de egy jó szakember manapság bőven jobban él, mint sok diplomás. Morokat szerelne, oké. Tudod te, mennyibe kerül egy hozzáértő szerelő? Segítek, baromi sokba. Lehet saját műhelye, akár elég nagy is, alkalmazottakkal, nem valószínű, hogy anyagi gondjai lesznek. Vagy ez nem számít, mindegy, neked akkor is ciki, mert nem diplomás?

Nagyon gáz a hozzáállásod, mondom ezt amúgy diplomásként.

Azért motorokat szerelni nem annyira jövedelmező. Még egy jó szakembernek is alig van kuncsaftja. Egyrészt a motor nem olyan, mint az autó, hogy szinte minden háztartásban van, és ahol van, ott évenként az ember azért elmegy vele a szerelőhöz, akár kerékcserére. Hanem motorja alig van valakinek, azoknak a nagyrésze tavasszal előveszi, ősszel visszateszi a garázsba, és a sok motorb*zi inkább maga szerelgeti, nem viszi szerelőhöz.

Autószerelőt mindenki ismer kettőt-hármat, akik jól megélnek a szakmájukból. De ki ismer motorszerelőt? Van valakinek erről egy sikertörténete?

Szóval szerintem kéne legalább egy jól sikerült érettségi.

A bátyám volt ilyen. Annyi a különbség, hogy a szüleim támogatták. Ő autószerelő, ma már saját műhellyel. Nem értem miért gáz két kezi munkát végezni.

Amúgy meg ha tisztességes becsületes embert neveltél belőle, akkor egy igazi kincs. A bátyámat is ezért ajánlja mindenki egymás között, mert jól dolgozik, korrekt, precíz, és megbízható. És ez az ami ritka.

Szerintem annak semmi értelme hogy egyetemre menjen és kiégjen, nagy eséllyel otthagyja majd azt is megutálja, amit előtte szeretett.