Nem szeretnék (még) gyereket, a párom igen? Hogy lehet ebben kompromisszumra jutni?

Alapból az életünk nem indokolná, hogy még éveket várjunk a gyerekvállalással. A családjainknak hála hatalmas előnnyel indultunk az életben, nem kell lakáshitelen, CSOK-on, ilyen-olyan támogatáson gondolkoznunk. Anyagilag bőőőven rendben vagyunk, a felsőfokú tanulmányainkkal végeztünk, tanultunk Magyarországon és külföldön is, van fix jövedelmünk (passzív jövedelmi forrás is).

Már az eljegyzés is megvolt.

A párom nagyon szeretne már családot alapítani, de a kapcsolatunkban mindig ő volt a nyugisabb, az otthonülőbb, az, aki előre tervezett, pontos napirend szerint él. Én pedig a spontán, aki még a mai napig simán bulizik reggel 8-ig is, aki benne van egy spontán utazásban bármikor, szeret hétvégente 10-11-ig aludni stb. Nem érzem, hogy kész lennék lemondani a mostani életemről azért, hogy anyuka legyek... Ő azt mondja, hogy nem rám hárulna minden, mert a munkáját tudja úgy szervezni, tervezni, hogy kb. közösen legyünk itthon a gyerekkel, de engem ez akkor sem vigasztal. Így is, úgy is fel lenne borítva az egész életünk.

Nálam még kb 6-8, de akár 10 évig sem lenne aktuális a gyerekkérdés. Más céljaim vannak, másra fókuszálnék. Közben ő meg akár most rögtön apa lenne legszívesebben... És bármit mondok, arra van válasza.

Pl. hogy én még élni szeretnék, akkor hogy eddig is sokkal tartalmasabb volt az életünk, mint más korunkbelieknek, 18 éves korunkra megvolt az, amiért más egy életen át dolgozik, vagy hogy gyerek mellett is lehet élni, mert van dada, bébiszitter stb. Ha a munkáimmal jövök, akkor azzal jön, hogy majd lesz ő vele itthon többet. Mindenre van "megoldása", és zavar, hogy néha olyan valamin vitázunk, ami nem is létezik, itt sincs.

25-26 évesek vagyunk, 11 éve vagyunk egy pár.