Ez szülés utáni depresszió lenne és orvoshoz kellene fordulnom?
A terhességem utolsó két hetét és az azóta eltelt időszakot végigsírtam. A kislányom mindjárt 3 hónapos. Talán most vagyok a legmélyebben, és ez már kezd megijeszteni.
A történet ott kezdődött, hogy a férjem (7 éve vagyunk együtt, ebből 3 éve vagyunk házasok) másfél hónappal a lánya születése előtt elvállalt egy felsővezetői állást egy multinál úgy, hogy engem már csak az után szembesített ezzel, hogy igent mondott. Innentől kezdve szinte soha nincs itthon, nagyon sok napot és estét/éjszakát töltöttem egyedül már a terhességem utolsó hónapjában is. Ez a gyermekünk születésével sem változott, a gyermekágyas időszakot teljesen egyedül csináltam végig, bár pár napot itthon volt velünk, de egyetlen éjjel nem kelt fel, egyetlen pelenkát nem cserélt ki, soha nem volt a kezében a gyermekünk. Nyilván emiatt elképesztően fáradt is vagyok, mivel a lányunk ellátása és a háztartás 100%-ban rám hárul akkor is, ha itthon van. Segítségünk vagy messze van vagy dolgoznak vagy mindkettő.
Tisztában vagyok vele, hogy sokak férje/párja ennél is sokkal többet dolgozik, de mi nem így vállaltunk gyermeket. Amikor terhes lettem, egész más volt a helyzet. Az anyagi helyzetünk sem kívánta meg, hogy elvállalja ezt a pozíciót, ráadásul még csak meg sem említette, mielőtt elvállalta, holott korábban együtt döntöttünk ilyen kérdésekben vagy legalábbis beszéltünk róla.
A kislányunk születése előtt volt két elvesztett babánk, így ő nagyon várt gyermek volt részéről is, részemről is, így értetlenül állok az egész előtt.
Sokszor beszéltünk erről az elmúlt hónapokban szépen is, csúnyán is, ígéretek mindig vannak, de sajnos szinte semmi nem változott. Én pedig az elmúlt napokban jutottam el odáig, hogy nem bírom tovább. Ez eddig egy párkapcsolati válság, aminek semmi köze a szülés utáni depresszióhoz, de itt jön be a képbe az, hogy - bár a születés pillanata csodálatos volt - mára már inkább csak teszem a kötelességem a kislányom körül, de nincs vele egy boldog pillanatom, néha komolyan erőt kell vennem magamon, hogy egyáltalán ellássam. Emellett borzasztóan érzem magam, naponta órákat sírok és nem látom a kiutat. Cserben hagyottnak, becsapottnak és végtelenül kimerültnek érzem magam.
Felmerült bennem a válás gondolata is, vagy legalábbis az elköltözésé, mert amikor pár napot a szüleimnél töltöttem a picivel, sokkal jobban voltam, pedig napközben ők is dolgoznak, tehát sokat voltam ott is egyedül. A férjem természetesen hallani sem akar róla, szerinte az egész csak a szülés miatt van, keressek szakembert. Mivel tényleg vannak gondjaim a kötődéssel és a mindennapokkal is, így ez elöl sem zárkózom el, de mégis úgy érzem, hogy ez nem oldana meg mindent. Talán inkább a mi kapcsolatunk és az ő viselkedése miatti csalódottságom vetül ki a mindennapjainkra a kislányommal is. Természetesen lehet, hogy én látom rosszul az egészet és valóban szülés utáni depresszióval küzdök, amivel orvoshoz kellene fordulnom.
Akinek volt szülés utáni depressziója, mit érzett, miben nyilvánult meg? Hogyan küzdötte le? Mikor lettek könnyebbek a mindennapok? A fent leírtak alapján nekem érdemes szakemberhez fordulnom?
Azt tanácsolta, hogy keress szakembert? Akkor jelentkezz be párkapcsolati tanácsadásra, hogy tudjon ő is szakemberrel beszélni ;-)
Lehet szülés utáni depresszió, de nekem nem ez volna az első tippem.
A férjed egy nagyon súlyos döntést hozott meg nélküled, ami miatt most valóban magányos és túlterhelt vagy.
Komolyan mondom, a helyedben felfogadnék egy bejárónőt és tojnék a házimunkára. Helyette pedig pihennék, amennyit csak a baba mellett lehet. De akkor sem tudnálak elítélni, ha összecuccolnál és egy hosszabb látogatásra mennél a szüleidhez. Szükséged van egy nyugodt környezetre, a babával is csak így tudtok egymásra hangolódni - a kötődés kialakulásához idő és támogató környezet is kell...
Ez egyértelműen a faszi miatt van, nem a szüléstől. Ha nem változik költözz el, így nem lehet élni! Mi az, hogy kb. a kezében se volt a saját gyereke, akkor minek csinálta?? Rá lehet fogni, hogy nektek akar jót, de szerintem csak rájött, hogy milyen szar, így inkább lelép dolgozni minthogy otthon legyen!
Te ne emészd magad. A kimerültségtől, monotonitástól érzed ilyen rosszul. Menjetek ki a gyerekkel, legyetek ti boldogok, ő meg le van tojva, ha ekkora barom!
Nem szülés utáni depresszió! Pszichológus nem ártana, de párterápiára.
Együtt vállaltatok gyereket, ő most ebben nem társ, ezzel szembesíteni kell.
Ez a férjed első felsővezető pozíciója? Nem lehet, hogy nagyon bizonyítani akar és csak erre koncentrál? A férjem is multinál felsővezető, de ő már évek óta és azért éjjel nincs bent. Én 2 gyerekkel csinálom egyedül a hétköznapokat (bár nekem azért van segítségem), lehet azért bírni, bár nem egyszerű. Ez ilyen pozíció, nyilván a magas fizetést nem adják csak úgy (nem bájcsevegés és kávézgatás).
Párterápiát javasolnék, nálatok nagyon félrement valami. Már eleve az, hogy nem beszélte meg veled az állást, azt jelzi, hogy nem tart partnernek, de szerintem ennek nincs köze a gyerekhez. Az sem bíztató, hogy nem érdekli a gyerek sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!