Házasságotok/párkapcsolatotok milyen?

Először is "biztatásképp" elmondanám, hogy szülés utáni jónéhány hónap a legnehezebb, főleg, hogy még egy nagyobb gyerek is van. Ha egy kicsit nagyobbak lesznek, már könnyebb lesz velük.

A férjeddel akkor több időtök lehet majd egymásra, esetleg lesz segítség is néhanapján és akkor teljesen kettesben lehettek. Viszont ne engedjétek el egymást teljesen, mert azt nem lehet visszafordítani, ha teljesen közömbösek lesztek egymás iránt.

Másrészt, nálunk most van egy gyerek (6 hós), talán ez az első fél év volt a legrosszabb. Nehezen jutott idő bármire is, egymásra, házimunkára, gyerekre, programokra. Mikor a legrosszabb nappalaim és éjszakáim voltak, másnap mindig sikerült megnyugodnom és új erőt merítenem. Meg kell szokni, alkalmazkodni kell. Ahogyan a család bővül, úgy kell átrendezni kb az egész életvitelünket, napjainkat, programokat.

Mi nem állunk készen második gyerekre még hosszú ideig (ezt mindketten elismertük és mondogatjuk), hiszen még egy is teljesen felforgatja az életünket.

Kérdező én férfiként irom most ezt.

Ha egy extrém nézőpontot nézzünk akkor ezt fel lehet fogni úgy is hogy sokkal rosszabb is lehetne (ez engem mindig visszarántott bármi is volt és mentem tovább) Nálunk 3 éves kisgyerek van a barátnőm majdnem 4 éve semmit sem foglalkozott a kapcsolatunkal csak és kizárólag a gyerekkel. Ez már a terhességi időszakban is földhöz vágott de mindenki időt kért nyugtatgatott és a hormonokra fogta stb stb de ez 1 évvel késöbb sem változott, most tartunk ott hogy a gyerek 3 éves és 1x sem feküdtünk azóta le, de ezen kivül sem volt semmi. Valami nagy baj van nálunk és én férfiként most tartok ott hogy "besokaltam" mivel az utóbbi 1 évben külföldön is dolgozok és 2 havonta hazamegyek igy a gyerektől is elszakadtam picit ami nagyon nem jó de ebben már semmi sem jó. Jelenleg most már csak eltartom őket és mivel most kezdte az ovodát igy nem is tudok mást tenni.

Ezzel azt akarom mondani hogy nem olyan katasztrófális a helyzetetek ahogy irtad és a hormonok a bezértságérzed a "lakat" rohadt dolgog tud lenni de ez is egy ideig fog tartani és jobb lesz szinte biztosan. Nálunk valami más baj van de most már én ott tartok hogy veszek egy repülőjegyet valahova nagyon messzire is vissza sem nézek mert nincs értelme, vszeg nálunk a gyerek volt a cél mert terhesség +3 év után sincs semmi pedig nálam jobban senki sem volt bezsongva hogy apa lettem, alig engedte át a gyereket és szinte könyörögnöm kellet azért is hogy éjszaka én kelhessek fel ha valamit kell a babával csinálni hogy ő pihenni tudjon de semmit sem enged, és még most is betegesen "ősanya"....

Ahogy te irtad úgy vagyok én is ki akartam irni magamból ezt és kész de hidd el szerintem te teljesen rendben vagy csak baromi nehéz ezt egyedül megoldanod és a monotonitás megöli az embert, talán ezen változtassatok programokkal a gyerekekkel együtt amit lehet egy 4 hónapossal is.

Én ezért nem szeretnék gyereket. Önző vagyok és szeretem az életem, nem akarnám hogy tönkretegye a házasságomat/lelkemet/életemet egy kisgyermek.

Viszont az az érdekes, hogy amúgy meg a gyerekeket imádom!

Sajnos a környezetemben minden nőnek akinek gyermeke született egy totál csőd lett az élete. Szó szerint romokban hevernek ezek az Anyukák. Pedig elvileg ez a legjobb dolog az életben.

Én nem tudnék ilyen erős maradni, így kitartani ahogyan Ti is teszitek. Bennem nincs meg ez az elszántság és gondoskodás ami Bennetek van. Emiatt viszont csodállak Titeket, és irigykedem az Anyukákra! :)

Le a kalappal a gyermeknevelésért, hogy a háztartást is vezetitek, hogy igyekeztek a férjetek kedvében járni és még mindig talpon vagytok.