Hogy viseli a párkapcsolatotok, házasságotok hogy X hónapja, éve nem jön össze a baba?

Nekem 2 barátnőm is van, aki hasonló cipőben jár, sajnos. Az ő kapcsolatuk, illetve házasságuk már megjárt mindent, a lelkesedéstől a reményen át a szomorúság, szakítási gondolatok, veszekedés, egymásra találás, stb.,egyiküknél 3-4 éve tart, másikuknál kb. 6 éve. A fontos, hogy kitartottak egymás mellett, és jelenleg mindkét pár csak várakozó állásponton van, hátha csak úgy valamikor összejön. Csomó kezelésen túl vannak, lombikon, inszemen még nem voltak. Nagyon szeretik egymást, kitartanak, ha sikerül, ha nem, legalábbis, most úgy néz ki, innen " kívülről".

Egy tanítványom 3 évig próbálkozott a párjával, már csak a nagyon költséges, görcsölős módszerek maradtak volna, de akkor úgy döntöttek, hogy nem vállalják, hogy anyagi nyomorba kerüljenek (amúgy is elég szerényen éltek), inkább berendezik így az életüket, mindketten tudták, hogy baba nélkül is csak a másikkal élnék le az életüket. Fél év múlva babát vártak, a kisfiú azóta már 6 éves és nagyon boldogok!

Ezzel csak azt sugallanám, hogy szeressétek egymást minden körülmények között, ha babával, ha anélkül, mert igazából egymást választottátok, jóban rosszban! Lehet, hogy ez a várakozás most épp rossz, de ha egymást bántjátok miatta, azzal csak rosszabb lesz, ne herdáljátok el az értékes időtöket, amit szeretetben, békességben is tölthetnétek. Ha nincs egyikőtöknek sem semmi szervi baja, csak várjatok, hátha rátok talál egy kicsi lélek!

Ismerősöm és férje 6 évig küzdött egy kisbabáért. 3 lombikbeültetése is megfogant, de sajnos elvesztette a babákat. Az utolsó, 5. beültetés sikerrel járt, most 11 hónapos a kislányuk.

Külső szemlélőként úgy látom, hogy az Ő házasságuk csak erősebb lett a sok kudarc alatt.

Mi 1,5 évet próbálkoztunk.Néha volt vitánk és rossz napunk, már én is untam a kényszerszexet.Aztán minden megoldódni látszott.Én feladtam a kényszert, hogy gyereket akarok.Az orvosom is mondta, hogy tartsunk pihenőt, hisz még így is sikerülhet 2 havonta teherbe esnem.Na leálltam mindennel, és épp akkor amikor végre a kapcsolatunk is csodálatos volt, és tényleg örömmel szexeltünk összejött a baba.A terhességem elős percétől gondok voltak velem.Majdnem elvesztettük a picit, de kettőnk szeretete és kitartása erdményes volt, mert itt van a pocimban a kislányom és pár nap múlva már a karomban tarthatom.

Ez a sok megpróbáltatás ráébresztett hogy mennyire szeretjük egymást és ez szóval ki sem mondható.Tisztelem a férjem és köszönhetek neki sokmindent, hogy így átsegített a nehezén.

Ne izgulj, majd sikerül nektek is, a lényeg, hogy egymással őszintén beszéljetek és mond el neki nyugodtan az érzéseidet.Nem lesz gond.Kívánok minden jót, és küldöm felétek is a gólyát:-))

39 hetes kismami