Anyukák, érdekelne, hogy az első babátok születése hogyan hatott a házasságotokra/párkapcsolatotokra, főleg az első hónapokban?

Szerintem nagyban függ attól, hogy mennyire szerették volna a gyereket, és mennyit vártak rá.

Mi 2 évig vártunk, közben volt egy vetélésem. Számunkra megváltás volt a baba, szerintem én már belehülyültem volna ha nem születik gyerekünk. Szóval ránk jó hatással volt/van.:))

Ja, és a szexhiányra szokták fogni... Hát nálunk a terhesség alatt egyáltalán nem volt, és utána sem egy jó darabig (megvolt az oka).

Szerintem egy gyerek nem változtatja meg az embert alapvetően. Előtte is vannak jelek, amiket vagy észreveszünk, vagy nem vagyunk hajlandóak tudomást venni róluk. Szerintem általában az a baj, hogy a párok nem ismerik meg egymást igazán.

Figyi, mindkettőtöknek tisztába kell azzal lenni, hogy állatira megváltozik az élet, és nem csak az elején. Sztem nagyon függ a 2 fél személyiségétől, meg hogy az anyának mennyire hullámzik a hormonszintje, én totál anyatigris voltam, még a férjemet is vhogy nem tűrtem a gyerek közelébe, és nem tudtam magam tűrtőztetni, tök gáz voltam...de a férjem jófej volt, intelligensen állt hozzá, tiszteletben tartotta, hogy nekem ez mekkora felelősségérzettel jár, de egyben boldog is voltam, nem tudom ezt elmondani, nagyon fura érzés volt, minden eltörpült a gyerek mellett, csakis ő érdekelt, nem érdekelt a férjem, az addig imádott családom, a filmek, a könyvek, semmi...csak a gyerek, és ez olyan ösztönszerűség volt, hiába mentünk el színházba, meg jaj, mozduljatok ki, mert jobb lesz..nem lett jobb. Túl kellett élni ezt az időszakot, nekem meg meg kellett élnem, és a férjem hagyta ezt. de aztán sokat sokat beszélgettünk, és az jó volt neki, elmondtam akkor hogy miket érzek, és hogy szeretem, csak vhogymost nem tudom úúúúgy, mint addig...meg hát szét vagy zuhanva, van tej, nincs tej, hót ideg vagy, mikor kell oltás, milyen pelus, jaj, ekcémás, jaj D vitamin, gyarapszik rendesen, beadassuk a fizetős oltásokat, jó ha felkapkodom, vagy nem? Áhhh, zsong az agyad a sok hüleségtől, komolyan bele lehet dilizni, főleg ha a család is nyomulós, okoskodós, az nagyon rossz tud lenni...

Nálunk akkor volt egy nagyobb hullámvölgy, mikor olyan 1 éves lett...addigra totál kimerültem, a gyereknek egyre több az energiája volt, és még mindig én akartam mindet csinálni...

Sztem én gáz voltam, tehát ne legyek neked mérvadó, inkább csak annyit akartam mondani, hogy készítsd fel a férjed, és magadat is, hogy lehet, hogy kicsit nehezebb lesz az élet...

Boldog bbázást!

Hát... Igen, kemény dolog. Az első időkben mindkettőnket megviselt az új szerep, az hogy a babánk ordított egész nap és éjjel. Amikor ő hazaért a munkából, ahol keményen dolgozott, nem egy nyugis légkör várta, én meg alig vártam, hogy valakinek egy kicsit lepasszoljam. Fáradtak voltunk mindketten, sokszor vitatkozrunk, de!

De hihetetlenül összehozott is minket. Mikor etetett, hogy szoptassak, kizavart fellélegezni a kisbömbölő mellől stb. Jó kis emlékeink vannak :)

Nem mondom, hogy veletek is ez lesz, de előfordulhat. Tényleg minden megváltozik :)

Most 4,5 hónapos a babánk. A szeretkezésekkel sajna vannak gondok, mert mióta szoptatok nem nagyon kívánom. Imádom a férjem, ha valakivel akarnék szexelni, csak ő lenne az, de rám így hatnak a hormonok, pedig amúgy nem vagyok frigid. :) Nomeg persze hulla fáradt is vagyok az éjszakázásoktól és hiába szültem császárral elég kellemetlen a dolog még mindig.

Persze azért igyekszem néha "rávenni" magam :) és valamennyire élvezem is, de páromat nyilván zavarja, hogy nem olyan hévvel esek neki, mint régen. :)

Ezt leszámítva minden teljesen rendben, nagyon boldogok vagyunk hármasban... de ez azért a fentiek érződnek a kapcsolatunkon. :/

Függ az anyukáktól is. Ha csak a gyerekkel törődik, állandóan kezébe veszi, akkor nincs ideje a háztartásra, saját magára és a férjére sem. Ezt pedig az apukák nehezen viselik. Főleg, ha a gyerektől éjjel sem tudnak aludni.

Az első 1-2 hónapban valóban sokat kell a babával foglalkozni. De később már be kell állni egy napirendnek, és akkor nincsenek komoly problémák.

Egy 3 gyerekes anyuka

mi életünk legboldogabb időszakának tartjuk a születéstől eltelt hónapokat. de nem egymás miatt - a gyerek miatt. a kapcsolatunk az ugyanolyan, mint eddig... talán annyit változott, hogy jobban megbecsüljük egymást, párom felnéz rám, mert jó anya vagyok, én meg felnézek rá, hogy jó apa.

köztünk már rég nem izzott szenvedély, mondhatni lapos volt a kapcsolat, most se vagyunk vad szenvedélyes, szerelmes páros, de átértékelődött amúgy is minden, mert CSALÁD vagyunk, egy közös célért vagyunk - hogy a kisfiunknak mindent, de legfőképpen a boldogságot megadhassuk.

szerintem összekovácsolja a jó embereket a gyerek, még ha nincs nagy szerelem, szenvedély. ha viszont az apa vagy az anya nem él-hal a gyerekéért, ott ennek az összetartás látja kárát, szerintem.