Anyukák, érdekelne, hogy az első babátok születése hogyan hatott a házasságotokra/párkapcsolatotokra, főleg az első hónapokban?

Hát akkor itt az ellenpélda,amire vártál.

10 hónapja voltunk együtt,mikor kiderült,hogy terhes vagyok.

Nem terveztünk még babát,de úgy gondoltuk,hogy nincs akadálya,jöhet.Nekem is volt munkám előtte,párom is dolgozott.Én 24 ,ő 30 éves volt.

Nagy nagy szeretettel vártuk őt.Megszületett,ennek már 9 hónapja.Sajnos minden megváltozott,az egész életünk.

Sokat veszekedtünk.Minden héten.Én is könnyebben ugrottam minden szóra,és ő is.Alapból az,hogy mi eléggé szórakozni járó társaság voltunk.Ugye én sehova sem jártam a baba miatt,de a párom nem mondott le erről,továbbra is eljárt a barátokkal.Rosszul tűrtem.Szépen lassan kihűlt a kapcsolatunk.Már nem az a szerelmespár voltunk,akik egykor...lehetne,és tudnék is mesélni a nehézségekről,de együtt vagyunk most is,próbálkozunk,mert szeretjük egymást és a lányunkat,akinek anya és apa kell,együtt, és nem külön.Nem veszekszünk már annyit.Próbálunk helyrehozni mindent,hogy újra olyan legyen minden mint rég!

hát a kapcsolatra, az együtt maradásra nincs garancia. viszont olyan nagy boldogságot hoz az életedbe a gyerek, hogy az örömödet semmi se tudja elvenni.

amúgy csak várandósság miatt vagy érzékenyebb, aggodalmaskodóbb valószínű, de hidd el, minden rendben lesz! :)

legyél optimista!!! és higgy magadban! :) (ha pesszimista vagy, ....lehet igazad, csak hát akkor nem a rossz esemény után vagy rosszkedvű, hanem már előtte is!) :)

Hát nem tudom, én 21 évesen tuti nem vállaltam volna be a babát, főleg úgy, h még egy éve sincs, h járunk. Effektíve ha elvett volna feleségül, házassági szerződéssel, max akkor vállaltam volna be. De nem ez volt a kérdés.

Mi is két év után vágtunk bele a babaprojektbe és én nem is nagyon akartam még de a férjem annyit rágta a fülem, h végül belementem. Igazi királynőnek éreztem magam, a tenyerén hordozott, méregette a hasam, dumált a kicsihez, kísért minden vizsgálatta. Bent volt a szülésemnél 17 órán át végig, étlen-szomjan szinte. Minden nap bent volt a kórházban egész nap, csak ebédelni ment haza, hogy aztán abból hozzon nekem is. Mikor otthon voltunk végig erősködött, h ne adjam fel a szoptatást, bármennyire is megkínoztak minket a szoptatással a kórházban. Neki köszönhetem, h hat hetesen a koslányink végre hajlandó volt szopizni, nem csak lefejve inni. Ha kellett kitakarított, bevásárolt, mosott, takarított és ez a mai napig így van pedig lassan egy éves a kicsink.

A szex? Na hát ahhoz a mai napig sincs kedvem, bár már nem vagyok olyan reménytelen. Egész terhességem során háromszor voltunk együtt de rémes volt. Szülés után két hónappal adtam be a derekam, szintén borzalom volt. Amióta megjött, azóta javult, de csak közvetlen menszesz előtt kívánom, vagy közben. Amúgy havi egy, max kettő. De a férjem már a következő babától beszél meg hogy mennyire imád minket.