Házasságotok/párkapcsolatotok milyen?
Két éves a gyermekünk , a tesója 4 hónapos .
Most jutottam el arra a pontra, hogy besokalltam. Ideges voltam ma is egész nap. Folyton ugyan az a forgatókönyv, mint egy robot úgy érzem magam.,Annyira ki vagyok, hogy a férjemnek sem tudom elmondani. Hiába kérdezi. Egyszerűen kiégtem.
Ő dolgozik 9tol este 5ig, s mellette heti 3x van mellékállása ami 3 órát vesz igénybe munka után.
Már nem létezünk mint ferj-feleség, hanem csak élünk egymás mellett akik néha lefekszenek egymással.
2 éve alig van együttlét, hiányzik az, hogy én is szeretve legyek. Ha mondom neki akkor ugyan meghallgat de nem tesz semmit.
Teljesen kiégtem érzelmileg. Sírni sem tudok pedig érzem, hogy kellene. Nagyon kimerült vagyok, reggel is mikor hív a nagy, hogy felkelt, alig bírok kimászni az ágyból. Egyszerűen fáj kikelni.
Este mikor lefektettem őket és alszanak, s lehetne “én időm”, csak nézek ki a fejemből. Majd lezuhanyzok és befekszem az ágyba. Férjemmel néha beszélgetünk furdetes utan, de általában kimegy a ház elé, vagy a dolgozó szobájában csucsul.
Ezt inkább csak ki akartam írni magamból. Hatha jobban érzem magam.
Köszi, hogy elolvastad. Nálatok mi a helyzet?
válasza:Nálunk egyelőre tökéletes, de 1 hónapja sem vagyunk házasok és gyerek sincs, szóval nem hiszem, hogy mérvadó :)
Nem akarok indiszkrét meg szemét lenni, de milyen volt a kapcsolat a második gyerek előtt? Akkor minden tökéletes volt? Ha nem, akkor miért vállaltatok még egyet?
A férjednek mindenképp szüksége van a másodállására? Nem lehetne beszélni vele, hogy mondja le, hogy több időtök legyen egymásra?
Nem lehet megbeszélni, hogy heti egyszer lepasszoljátok a gyerekeket (akár babysitternek), és kicsit kikapcsolódtok kettesben?
Próbáltál vele leülni megbeszélni, hogy mi az, ami hiányzik?
válasza:Mindenhol vannak mélypontok. Ki kell belőle lábalni, lehetőleg együtt. Lehet külön is, aztán persze jöhet egy másik, aztán egy újabb mélypont vele is, és kezdheted megint elölről.
Mindenkinek jobb, ha együtt másztok ki ebből.
#1 igen, minden jó volt, akkor nem is volt még másodállása, a második baba érkezésével vállalt, de szereti is, mert kikapcsolódás is valamilyen szinten számára szóval nem szeretném kérni, hogy adja fel. Meg tudnánk élni a nélkül is, de így biztosabb lábakon állunk.
Nem tudunk megkérni egyelőre senkit, hogy vigyázzanak rájuk, hisz a kisebbik 100% anyatejes. Majd későbbiekben tudjuk akár a nagyszülőkre bízni. Bár ott sem napokra, mind három nagyszülő dolgozik, saját vállalkozásukban.
Igen, próbáltunk mar erről beszélgetni, de nem igazán változott. De szerintem ő nem érzi azt amit én. Valószínűleg a hormonok is rajátszanak.
válasza:Nekem/nekünk 2 és 4 évesek a gyerekeink. Éreztem én is így, de jobb lett. Az első év 2 gyerekkel nagyon nehez volt. Írtad, hogy a kicsi nálatok is meg csak 4 honapos, ezért szerintem ez még nálad a hormonok miatt, meg a kialvatlanság miatt (is) van.
Kitartás, jobb lesz. Küldök neked egy nagy ölelést.
válasza:3. Örülök. :)
Van úgy, hogy küzdeni kell. Meg a jót, szépet megtalálni, és örülni neki. Megosztani a másikkal, hogy ő is örüljön. Ha bánt valami, elmondani. Sokszor a másik nem is tudja, csak mikor már talán késő. Bár talán sose késő. Kettőtökön múlik, rajtad is. Viszont már négy élet múlik kettőtökön.
válasza: válasza:Ugyanez van nálunk is, csak a nagy 5 éves, a kicsi 8 hónapos.
6 éve vagyunk együtt és soha nem volt olyan gondolatom vele kapcsolatban, hogy “megéri ez nekem?” És borzasztó, hogy most már van hogy eszembe jut. Nem tudom elfogadni. És igazából csak ülünk és végig nézzük hogy távolodunk, mert egyikünkben sincs erő hogy felálljon és magához húzza a másikat..
Nálunk akkor lett jobb a helyzet mikor a nagyobbnál visszamentem dolgozni és lett újra életem. Akkor jobban nő voltam, a gyerek is önállóbb, már bocs de végre ki engedve hordhattam a hajam és csinosnak éreztem magam. Teljesen más volt akkor a házasság. Most megint baba korszak van, én az újra munkában bizok. Ott megint lesz majd javulás.
Ami fontos:
Az hogy ennek mi lesz a kimenetele, az csak is a ti beállítottságotokon múlik. Ha erősek vagytok és nincs alternatív gondolat, hogy egymás nélkül is jó lehetne, akárcsak egyikőtök fejében, akkor ez csak egy időszak!!!
válasza:Az első 2 évben mi rózsaszín bunorékokban csücsültünk, pedig alig egy év van a gyerekek közt. 😄 Bármikor babáznék újra.
De ahogy beindul a dackorszak, meg az ovikezdés és a betegségek, mi is gödörben találtuk magunkat. Tettünk érte, megjavítottuk. Ha akarjátok, nektek is menni fog! 😊
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!