Párotok szokott ilyet mondani? Hogy kezelitek/kezelnetek?

Két gyerekünk van. Elsőnél még aktív volt a férjem, másodiknál viszont annyira túl van terhelve a jelenlegi munkahelyén, hogy itthon sincs itthon, mert egyszerűen létezni alig tud. Telefon nyomkodás, evés, tv. Ő is volt, hogy mondta, hogy "de hát ti itthon vagytok" meg hasonlók, de bizonyos időközönként, kb 3-4 havonta megölel, hogy ugye tudom, hogy csodál és hogy óriási munkát végzek azzal, hogy a gyerekekkel foglalkozom.

Ez az egész kérdés attól függ, hogy milyen a férjed. Ha amúgy is ilyen a stílusa és a gondolkodása, akkor ezen semmi nem fog változtatni. Majd ha ovis vagy bölcsis lesz a gyerkőc és visszamész dolgozni, akkor majd egyenrangúnak fog tekinteni munka szempontjából.

Én elfogadtam, hogy ez egy ilyen állapot most. Tudom, hogy a munka miatt van. Azt nem tudom, hogy nálatok is így van-e, azt csak te tudod, hogy milyen személyiség alapból. Mi most így élünk, vannak jó pillanataink és persze dolgozik azon, hogy jobb munkahelye legyen, utána majd helyreáll minden.

Nekem sose mondott ilyet, de megmondom mit tennék. Fogd magad egy szép vasárnapon, reggel menj el otthonról, nem kell előre szólni, csak amikor már rajtad van a kabát is, és csak este menj haza. Tök mindegy hova mégy (bár én egy igazi kis szépülos napot tartanék), hidd el meg fogja érteni mire hazaérsz..

Rohadtul nincs igaza, a gyereknevelés kettotok feladata kell hogy legyen, nem 24ben a tiéd. Neki is szültél, nem csak magadnak.

Az meg hogy ő nehéz fizikai munkát végez... Hát könyörgöm, akkor nyomás tanulni vissza az iskolapadba, majd megtudja hogy a szellemi még rosszabb 🙄