Mit tegyek, ha a lányom folyamatosan zsarol az unokámmal: ha nem vogyázunk rá, akkor nem hozza ide?

19, normális esetben a nagyinak igénye van rá azért úgy hetente egy két órát. Nem lepasszolja, hanem enged egy kicsit, megosztja vele az időt, amit az anya a gyermekével tölhetne, átenged abból a boldogságból egy kicsit a nagyinak(és rokonoknak) is. Alap esetben az unokát nem kell lepasszolni, sorban állnak érte a rokonok, mert szeretik, pont úgy(csak kevésbé), mint az anyja és az apja. Normális esetben mindnek van rá igénye, hogy vele kettesben is lehessenek.

Persze nem ilyen szélsőségesen sokat, hogy heti több nap több órát.. szerintem anyukának segítség kell, és a férje ebben nem partner. NORMÁLIS, hogy segítség kell neki és normál esetben ez a rokoni segítség a rokonoknak is segítség, csak a másik oldalról. Az életükbe kerül egy kisgyerek, láthatják felnőni a saját vérük, ez igazán boldogító.

Azt megértem, hogy a két kis tizenéves nem mer nemet mondani, azt se tudja mi van, de nagyi szépen csináljon beosztást, hogy mikor tudnak menni, és azok közül a napok és órák közül tessék válogatni anyukának. Első év, még elég érzékeny az ember, ha azt mondod hogy túl sok ez az unokámból aki folyton sír, persze, hogy berág. Szépen kell tálalni, akár mondhatod azt is, hogy szeretnél a saját kisgyerekeidre több időt szánni, hogy ne érezzék magukat elhanyagolva, most, hogy jött nekik az unokaöcsi és akkor jöjjenek át kétszer egy héten, egyik nap a te gyerekeid vannak vele 2-3 órát és unokaöcsiznek, másik nap te unokázol vele pár órát, és ha futja az időtökből, akkor néha meglátogatjátok az otthonában is.

Szerintem így tök jó lenne mindenkinek. Heti 3 óra a te idődből és a gyerekeid idejéből, aztán ha épp unatkoztok ők meg ráérnek, átugrotok hozzájuk babázni vagy programra.

Boldog a házassága? Korábban(gyerek előtt) mennyit voltatok együtt?

"normális esetben a nagyinak igénye van rá azért úgy hetente egy két órát."

Mármint ki szerint normális? Mert szerintem például nem. Mindenki más, van akinek elég egy hónapban egy-két óra az unokákból. Ettől nem lesz valaki a rossz ember.

"Alap esetben az unokát nem kell lepasszolni, sorban állnak érte a rokonok, mert szeretik, pont úgy(csak kevésbé), mint az anyja és az apja. Normális esetben mindnek van rá igénye, hogy vele kettesben is lehessenek."

Nem tudom, hogy te hol élsz, de erősen el vagy tévedve.

Senki nem áll sorba azért, hogy egy 1 éves síró-rívó, mindenért nyöszörgő gyereket pesztráljon. Ahhoz, hogy megpuszilgassa a cuki pofiját, megnézegesse a kis kezeit, megfogja az aranyos kis lábát, arra van igénye mindenkinek, AKI SZERETI A KISBABÁKAT. Arra, hogy pesztrálja, arra nincs.

Ha apucus nem csinál semmit a gyerek körül, akkor anyucusnak meg apucusnak kell intézkedni. Elsősorban anyucusnak végiggondolni, hogy kinek szült gyereket. Aztán ha annyira van igénye az énidőre, akkor lehet fogadni szittert. Nem a kistesókat előrángatni, akiket le se sz.r nagyívben, és nem az anyjára még több terhet rakni.

Oké, az én családomban és az ismerőseim családjában van rá igény, és szerintem ez a normális, nekem is van rá igényem. Az nem nevelés, hogy heti pár órát veled van és próbálod megismerni, milyen is, mert az egyévesek sem egyformák.

Szerintem ez így oké, és de az én világképembe nem fér bele, hogy a havi pár óra "decukivagy" kapcsolatnak számít. Neked mit jelent az az ember, aki havonta pár órát ezt mondogatná neked? MErt nekem szrt sem. Nem ismerem, ez csak pofavizit, semmi kapcsolatom nincs vele, felszínes. Normális rokoni kapcsolat nem ilyen. Ez egy ismerősi viszony.

Pláne nem egy babánál, aki nem is emlékszik rád havi pár óra után. Mégis milyen kapcsolatot tudsz így kiépíteni vele? Te leszel az utálatos nagynéni/nagyi aki le se tojja a fejed, de elvárja, hogy jópofát vágjál ahhoz, ha megdicsér és megkérdezi milyen volt a suli.

Emberi kapcsolatokat csak minőségi idővel lehet fent tartani, babáknál meg aztán pláne.

A lányomnak még nincsenek gyerekei, de már most érdekel, milyen emberek is lesznek, kire fognak hasonlítani jellemre, drukkolok, hogy egy örököljön valamit belőlem is, és ahol tudok, szívesen leszek velük nagyiszerepben(másodhegedűsként). Mindenki abba fektet, amit fontosnak tart. Nekem ez a családom.

A kérdezőnél mondjuk érthetőbb, hisz vannak kis tinijei is, nem csak felnőtt gyereke meg unokája, nem veheti el az unoka az összes gyerekezésre szánt időt. Ezt le kell meccselnie.

2 óra szerintem minimális idő egy unokával az ember szabadnapján. 2 óra hétköznap délután ha 5re érsz haza, az már rengeteg.

Nagyon úgy fest, hogy a vejed a hunyó.

Sajnállak, kérdező, akárhogy döntesz, csak rosszul jöhetsz ki belőle. 😔

Próbáld meg mérlegre tenni, melyiket nehezebb elviselni, melyiket hány ember szívja meg?

Egyik serpenyő: jelenlegi helyzet marad, másik serpenyő: beszélsz a lányoddal.

Melyikre billen?

#25

Tehát amire neked van igényed, az a normális... értem.

Papolsz itt, hogy minden gyerek más és más, de ahogy minden gyerek, úgy minden élethelyzet is más.

Nekem például a heti 2-3 óra sem fér bele, pedig "csak" 8 órát dolgozom. A fent maradó időben a gyerekeimmel, a férjemmel és magammal foglalkozok. Nem a kérdező vállalta a gyereket. Nem neki kell pesztrálni, főleg nem a kiskorú gyerekeinek.

Az tök oké, ha odaviszi nagymamához, de ne hagyja ott a nagynénikre meg a nagymamára. Az ő és a párja döntése volt a gyerek, nekik kell róluk gondoskodni. Másnak még annyi segítsége sincs, hogy amíg elmegy a 6 hetes kontrollra, addig valaki vigyázzon a gyerekre, nemhogy még 5-6 órát ráfeccölni a dolgozó nagymamára, meg a húgait zsarolással, édesgetéssel magához láncolja, hogy aludjanak bent, vigyázni kell a szent gyermekre.

Attól, hogy született egy unoka, a kérdező elsősorban feleség és anya.

#25

Ha az anyjával szembeni zsarolásra van idő és energia, akkor van idő és energia a gyereket felnevelni is.

Ha az én lányom zsarolgatna engem meg a gyerekeimet, úgy pofán vágnám, hogy fal adná a másikat!

Amúgy meg szép egy családod lehet, ahol az anyukák balról jobbra passzolgatják a gyereket.

Csak igényük van rá, de nem hagyom ott, mert nem képesek vele boldogulni(autizmus), de folyton keresnek és minden alkalommal elmondják, hogy hagyjam ott, de ha nem is hagyom ott, legalább menjek le vele. Le is megyek és a jelenlétemben vagy max a kertben, amíg én bent vagyok tutujgatják HETENTE 2-3 órát személyenkéntm addig többet, amíg kicsi volt, már csak heti 2-3 órát. Szerintem meg a tiétek szép, ahol teher a heti 168 órából 3at az egyik családtagoddal tölteni, aki közeli is. Nálunk egyik nagyi még dolgozik, dédiknek 1000 nmes gyömülcsös zöldséges állatos birtok van, nagybácsi dolgozik, unokatesók nincsenek, de még a másodunokatesónak (dolgozik)és annak az anyjának(12 órákat dolgozik) is van rá igénye, mert a gyerek cuki meg örömforrás és egy új személy a családban.

Nagyon örülök, hogy így van, bár jár vele sok kellemetlenség is, de ha belegondolsz az, hogy 168 órából 3at rászánjál az unokádra a tini gyerekeid mellett, egyáltalán se nem nevelés, se nem pesztrálás és babánál még így sem lehet rendes kapcsolatod vele. Most ha a kérdező gyereke heti 3x van lent két órát, akkor is csak hatot a 168ból van ott egy héten a nagyival és a nagynénikkel/nagybácsikkal, tehát ez az idő megoszlik köztük. Kb a gyerekem egyik barátnőjének anyjával beszélek ennyit, és még azt sem mondhatom, hogy ismerem..

Ha nem így lenne nálunk, akkor is ezt tartanám logikusnak, mert heti 3 óránál kevesebből semmilyen mélyebb kapcsolatod nem lehet az unokáddal, amíg ilyen kicsi.

Szépen felépítettem az érvelést, mondjátok meg, milyen szoros kapcsolatot tudtok felépíteni heti 3 óránál kevesebből? Vagy nem akartok szoros kapcsolatot az unokákkal? Gondolom utóbbi.. nem csak az anya meg az apa állhat közelebb egy gyerekhez, az a jó, ha a gyerek érzi, szeretik mások is, és nem azt mondják, miért kell elviselnem heti 3 órát, az anyja magának szülte, töltse vele kettesben mind a 168at, én 3at sem szánok az unokámra, mert az csak unoka, nem a gyerekem.