Engednétek az apának, hogy találkozzon a gyerekkel ilyen helyzetben?

A kislányom apja már a terhességem alatt elhagyott, mert meglepi volt a baba és ő nem akarta. Kislányom születése után fél évvel lett egy új párom, azóta velünk van, a kislányomnak ő az, akit apának hív, hiszen ő neveli gyakorlatilag majdnem születése óta.

A gyerek vérszerinti apja felkeresett nemrég, hogy akkor ő mégis szeretné része lenni a kislányunk(most másfél éves) életénenek. El is jött hozzánk, egy órát itt volt, játszogatott a gyerekkel. Aztán pár nappal később beszéltünk és azt mondta, hogy akkor ugye már megismerkedett a lányával, szóval elvinné egy napra, rendesen úgy, hogy ott alszik nála. Na már most szerintem ez baromira nem így működik, oké, hogy az ő gyereke is és joga van hozzá, de ez talán túl gyors. Meg is mondtam ezt neki, meg, hogy tőlem elviheti a jatszótérre vagy akárhova, de én is ott leszek. Nélkülem nem viheti a gyereket sehova, főleg így, hogy egyszer találkoztak. Azóta nem keresett. Ez már egy hónapja volt. Ugye jól csináltam? Néha úgy érzem, hogy ha az ottalvást nem is, de egy pár órát engednem kellett volna, hogy eltöltsön vele, mert így miattam sincs kapcsolata az apjával. A másik felem(vagy inkább kétharmadom), úgy érzi, hogy nagyon is jól cselekedtem. Megfordult a fejemben az is, hogy mi van ha el akarta rabolni a gyereket. Ha hagyom, hogy elvigye, lehet lelép vele. Persze tudom, túlgondolom, de sajnos sosem lehet tudni. Ha nem keres, akkor hagyjam annyiban vagy próbáljam meg mégegyszer, hátha lehet közte és a lánya között jó apa-lánya kapcsolat?