Miért szoktatja a szülők nagyrésze ahhoz a gyerekét, hogy folyton szórakoztatva legyen?

Értem teljesen, de én ezt nem tudom megtenni, hogy egész nap direktben velük játszom. Szerencsére nálam egy korig volt csak anyafüggő mindkettő, amikortól mászni kezdtem, nekiindultak felfedezni. Nálunk inkább ez a gond, hogy sosem maradnak egy helyiségben, és a lépcsőn táncikált mindkettő 8-9 hónaposan, és ő ott kell àllni felette (pedig nem vagyok paramami).

A lányom ha belelendül, sokáig játszik pl a nyuszi meg a bogár plüss beleesett a Dunába, és akkor ezt játssza 1 órát. Ott mellettem és néha megkér, hogy szóljak bele (az a kedvence, ha azt mondom: aztamindenit), maskor teljesen belemerül.

Máskor vekeng és fetreng, de azért én szoktam hagyni unatkozni, persze amikor kisebb volt és direkt sírt, nem hagytam.

Harmadrészt szerintem jó nekik, ha van egy család, amibe be kell illeszkedni, történnek a házimunkák, latják az èletet. Ahol több tesó van, ott nincs is más esély.

Negyedrészt sokszor napokig egyedül vagyok 2 kicsivel, van hogy hetekig alig tudom pár percre is az apjukra bízni őket, így egyszerűen nekem muszàj megcsinàlni a dolgaimat. Keveset csinàlok, trükközöm, közben 5 percenként játszunk valami apróságot, énekelünk, beszélgetünk, de muszáj haladjak. Nem akarok most ebbe tovább belemenni, sok plusz terhünk van, ami sokaknak nincs.

Ettől függetlenül nem kellett őkez soha egy pillanatra sem bezárnom, nem volt járóka, nem sírtattam őket, szóval persze lehet hogy ők amúgy vevők az eljátszásra ée csak babának voltak matricàk. De mégis azt gondolom, hogy szàmít hogy megragadom és bátorítom őket a játékra. Biztos van olyan gyerek, aki annyira matrica, hogy ez nem megy. Én senkit nem akarok ebben megbántani, az enyémek pl velem alszanak, ez kb ugyanaz, mint amikor valaki megalázón magyarázza, hogy minden baba alszik a kiságyban csak a lusta anya "beszoktatja".

Szerintem zárjuk le, ezek ilyen nüanszok szerintem, mind szeretetben, odafigyeléssel nevelt nyugati gyerekek, akik jó lapot húztak az élethez.