Miért nem érti meg az anyák többsége, hogy a kötődő nevelés, igény szerinti szoptatás, együtt alvás, hordozás nem mindenkinek válik be és nem mindenkinek megfelelő?

Annyira leegyszerűsíti itt mindenki. Nem csak attól lesz jó a kötődése, hogy minden nyekkre mellen van és vica versa. Ez sokkal sokkal komplexebb dolog és nem csak a gyerek 0-3 éves korára értendő.

Szerintem mindenki jöjjön vissza 25 év múlva és akkor nézzük meg, az már mérvadó. Jól tudjuk, hogy nagyon sok szülő-gyerek viszony nem rózsás. És ezek döntő többségének jele nem volt a bölcsiben oviban, mivel egy ennyi idős gyerek még értelemszerűen kötődik az elsődleges gondozójához (a szüleihez). A kérdés, hogy milyen mintákat látott, milyen reakciókat kapott 0-3 éves kor között, mi az ami a világról bevésődött neki, mik lesznek az elsődleges, elemi reakciói bizonyos szituációkban? Vajon hol rontotják el, akiknek rossz lesz a viszonya a gyerekével vagy csak semmilyen? Szerintem egy szülő se így indul neki a gyerekvállalásnak, hogy neki nem lesz jó viszonya a saját gyerekével.

Aki válaszkészen tud nevelni egy kisiskolást, majd kamaszt, annál én úgy gondolom hogy határozottan jobb az irány, mint a 30-40 éve vallott elvekkel nevelt gyerekek esetében. És ez esetben már nem iszszről meg együttalvásról, hordozásról beszélünk.

"Aztán meg ha kikerül a való életbe, akkor bele fog dögleni, ha lesz egy kis diszkomfort érzete bármilyen téren, mert addig anyuci mindent rögtön megold."

Ezzel el is mondtad, hogy fingod sincs mi a válaszkész nevelés. Annyit segítek, hogy nem az, hogy anyuci mindent megold.

Így meg azzal kapcsolatban eszmét cserélni ami a fejedben van és ami valójában, nem lehet.

A válaszkész nevelés nem arról szól, hogy sosem mondasz nemet a gyereknek és nem hagyod önállónak lenni. A poroszos nevelésnek meg nem ellentéte, mert annak a liberális nevelés az. Annyit jelent, hogy figyelsz a gyerekedre és emberszámba veszed. Mint a jó főnök. Érzelmi intelligenciára és asszertív kommunikációra is nevel némi példamutatással, ami szintén fontos a "való életben", akár párkapcsolatban, akár munkahelyen.

A kikerülés pedig... hát csak nem rakod ki a hóba, ha 18 éves lett :) ...miután tipikusan sokszor meghallgatta, hogy otthon a te szabályaid vannak, ameddig te tartod el, utána meg azt csinál, amit akar, de majd a temetéseden reméled, hogy hálásan visszasír. :D Ezt, de sokszor hallom, hálistennek, más családokból.

Szóval a válaszkész nevelés pont arra tanít az anya-gyerek kapcsolat egyre bővülő körén keresztül, hogy nem rossz hely a világ, hanem valamennyire (felismerve a tehetséged, de a korlátaid is) te is tudod alakítani, mert az válaszol, elfogad, menjél hát bátran. Szerintem inkább legyen hite valakinek és merjen álmodni, még ha néha koppan is, minthogy éljen félelemben a koppanástól. Hány bice-bóca paralimpikon vagy tudós nyilatkozta már, hogy azért mert előremenni, mert a szülei hittek benne, s ezért ő hitt önmagában. Persze ettől még nem lesz mindenki zseni, de nem kell se túlfélteni, se előre letörni a gyereket, hogy nehogy a világ törje le.