Mit tegyek? Öszze vagyok zavarodva.

Hormonok, evolúciós késztetés, esetleg a tudatalattid akar segíteni.

Ez a Te életed, úgyhogy éld úgy, ahogy szeretnéd.

Ha esetleg érdekel, én 34 éves koromig úgy voltam vele, hogy valószínűleg nem lesz gyerekem. Aztán 2 évre rá mégis lett, és azóta úgy érzem, hogy a kislányom a legcsodálatosabb dolog a világon, és hihetetlen, hogy képes lettem volna nélküle élni.

Szóval megbánni szerintem biztosan nem fogod, ha szülsz.

Ösztönösen vágysz rá szerintem… valahol ez mindannyiunkban benne van, különben nem létezne az emberiség. 🙃

Nekem van olyan barátnőm, aki imádja a kislányát, mégis utálja a mostani életét, szóval meg is lehet bánni sajnos, de nem a gyereket, hanem azt, hogy megváltozott az élet.

Hát, amikor megszületik a babád, az tényleg eufórikus érzés, nem csak közhely, pár óra múlva valamitől teljesen elfelejted a terhesség és a szülés kellemetlenségeit. Elképesztő mennyiségű boldogsághormon szabadul fel, tényleg nem érted utána, hogy eddig mi értelme volt az életednek, és többé képtelen vagy úgy gondolkodni az életedről, hogy az csak a te életed, folyton ott van előtted a gyereked. Megbánni soha nem tudnám, nekem minden boldogságom lett a lányom. Sokszor fel sem fogom, hogy tudok így szeretni valakit. Én 22 éves vagyok, pár hónapos a babám. 20 évesen hallani sem akartam gyerekről, aztán valami megfordult bennem.

Én azt mondom, ha minden adott hozzá, van megfelelő anyagi háttér, a párodnál jobb apukát el sem tudnál képzelni, stb. én biztosan elgondolkodnék rajta komolyabban. :)

Nincs ebben semmi fura. Nagyon sokan döntenek a gyerekmentes élet mellett, közülük sokan kitartanak emelett, és legalább annyian az évek előre haladtával változtatnak az elképzeléseiken.

Én sem akartam gyereket. 25 évesen pedig elkezdtem érezni, hogy ha becsúszna megtartanám, de persze mindent megtettem, hogy ne csúszhasson be. 28 éves koromra egyértelmű lett, hogy én bizony mégis akarok gyereket. 30 évesen szültem.