Nagyon nehéz lesz így, szorongásos "betegként" anyának lenni?

Aki nem élte ezt át az sose fogja ezt megérteni. Anyám is szorongós volt szó szerint a 4 fal között nevelt iskolán kívül sosem mentünk sehova és már korán belém verte a haláltól való rettegést is. Gyerekként én is nagyon szorongtam emberek között,megkeserítette az egész gyerekkorom. 19 évesen pszichiátriára kerültem súlyos szorongással és depresszióval.

Antidepresszánst kaptam,amitől a szorongásom szinte teljesen elmúlt. Merek emberek közé menni,hivatalos ügyeket intézni, vásárolni és már az sem érdekel mit gondolnak rólam az emberek.(pszichológus is kellett ehhez)

Menj pszichiáter/pszichológushoz és kérj segítséget minél előbb, mert ebből nem lehet pár hónap alatt kigyógyulni. A baba most is megérzi,ha szorongsz és ő is azzá válhat.Keress jó szakembert és hidd el minden rendben lesz :) Van kiút ebből a pokolból.

Voltam a helyzetedben. Pánikbeteg vagyok, sokáig emiatt nyugtatófüggő is. Szerettem volna gyereket, meg hát nem is volt normális, hogy Frontin nélkül nem mertem kilépni az utcára. Elmentem egy nagyon jó pszichológushoz, akinek köszönhetően le tudtam tenni a gyógyszert.

Eleve olyan szakon tanultam (programozó), ahol meg lehet úszni az embereket, viszont az sem teljesen jó megoldás, ha ki sem lépünk az utcára. Nekünk, szorongó embereknek kell a kihívás. Igenis kell közösségbe menni, beszélgetni, próbálkozni, hogy legyen meg a kellő rutin. Tíz éve még rettegtem telefonálni is, ma már inkább felhívok akár vadidegent is, minthogy e-mailt írjak.

Nem lehetetlen gyereket vállalni, de mindenképpen kezdd rendbe tenni magad, mert a gyerekes lét nagyon embert próbáló szociálisan. A játszóra én is ritkán megyek, helyette labdázunk, repülőzünk a parkban, elmegyünk vásárolni, stb. Játszóra a férjem viszi le.

Nyugtatásra tudom ajánlani a citromfű kapszulát, nekem anno sokat segített, illetve lépj be a Mommy Works Hungary csoportba FB-n. Kisgyerekes anyukák keresnek maguknak főként otthonról végezhető munkát. Nézd meg, milyen pozíciók vannak, esetleg próbálj ahhoz kellő tanfolyamot elvégezni.

Még csak 27 éves vagy, ha egy vagy két év múlva jön össze, akkor sem katasztrófa. Ha most nem teszel semmit magadért, iszonyat terhet teszel a párod vállára, és te sem tudod kiélvezni az anyaságot. Próbálj kicsit kilépni a komfortzónádból, akkor is, ha rettegsz, akkor is, ha nehéz. Egyszerűen nem engedheted meg, hogy néhány buta kis félelem erősebb legyen a kisbaba iránti vágyadnál :)

Bocsi, biztos, hülye kérdés, de gyerek nélkül nem jutott eszedbe, hogy home office-ban akár dolgozhatnál is? Az utóbbi 2 évben milliók tették ezt.

Ne haragudj, de a terved jelenleg baromi nagy felelőtlenség. Ok.,van pár ember,akivel képes vagy kommunikálni, nem gondolod, hogy utál. De mi a garancia arra, hogy mindenki,akivel a gyerek miatt kapcsolatba KELL kerülnöd, ebbe a körbe fog kerülni? Lesz egy csomó ember, akit eleve nem te választasz, már a terhesség alatt is. Akkor mit csinálsz? Elküldöd magad helyett a párod dokihoz, meg védőnőhöz? Vagy kihisztized, hogy menjen veled mindenhová, mert egyedül nem mersz kilépni a lakásból? Hát, ez esetben neki se lesz sokáig munkája. Szóval hajrá, de én a helyedben ezt még átgondolnám.

Anyukámnak menet közben lettek ilyen betegségei - tönkre tette a gyerekkoromat. Soha sehova nem vitt el, és ez alatt nem csak egy anya-lánya vagy bármilyen családi programot értek: inkább nem lett téli kabátom, csak ne kelljen kidugnia az orrát.

Nem tudom te hogy képzelted ezt el, nyilván ha az a cél, hogy úgy járj, mint az én anyám, akit a saját gyereke gyűlöl a hisztije miatt (amennyi sérelem emiatt ért, jogom van cirkusznak meg hisztinek tartani, még ha nem is az), akkor hajrá. Fél éves a babám, már most rengeteg olyan helyen voltunk, ahova egy hozzád hasonló sosem menne, pedig sosem volt beteg, fejlesztésre sem kellett eddig vinni, csak az általános státusz vizsgálatok, kötelező oltások. Viszem babás programra is, mivel mindkettőnknek jót tesz, ha van egy hely, ahol babákkal is találkozhat. Nem csak én, de ő is unja, ha egész nap csak egymást nézzük a lakásban, pedig 2x is viszem sétálni. Te hogy gondoltad ezeket? Persze, az első 1-2 hónapban még elég lesz a te személyed neki, de 4-5. hónaptól már azt akarja, hogy történjen is valami. Hogy lesz ez kivitelezve? Vagy a te részedről annyi fog történni, hogy szoptatod, az apja meg intéz minden mást?

Egyáltalán az, aki dolgozni nem tud, gyereket vállalni sem, hiszen a munka kiszámítható, valahol véget ér, vannak már Home office lehetőségek. A gyerek marhára nem ilyen. Ha orvoshoz kell vinni, majd állsz és nézel, hogy nem tudod, mert befosol? Vagy mi a terv? Kezeltesd magad, legyen stabil munkád, majd aztán jusson ilyesmi az eszedbe.

Pffff. Nagyon nem kéne elcseszni egy gyerek életét... majd jól összeomlasz ha azonnal kell cselekedned a gyerek mellett, pl segítséget kérni, benyomulni az orvoshoz, elintézni az óvodát, eljárni szülőikre, levinni játszani sétálni... tudod a szülők is kibeszélik egymást meg vannak ugyanúgy balhék közöttük.

Ilyen gyenge lelkülettel a végén lelépsz és ott hagyod a gyereked vagy mi?

Röhejes ez a pánik meg szorongás cucc, ha gyereket vállalni van erőd akkor legyen minden máshoz is.

Mindannyiunkat bántották már, sokunkat egész gyerekkorában bántalmaztak, engem még egy párkapcsolatban is, másoknak is rengeteg bajuk van. Mégsem picsogunk otthon a szobában, mert ez nem erről szól.

Legalább ha volnál szíves kezeltetni magad mielőtt elcseszed a babád életét... felelősséget kellene vállalni, nem a babázás utáni vágyad agyatlanul kielégíteni minden alap nélkül.