Van itt, olyan kismama aki szorongásos vagy agorafóbiás volt a terhessége előtt? A teherbe esés után elmúltak, vagy enyhültek a tünetek? Tapasztalatok?

szia, nekem tériszonyom van, várandósság előtt elég durván volt, aztán pocakkal elmúlt.

tudom, ez nem tűnik témába vágónak, pedig pontosan ez is egyfajta szorongás/fóbia - a bizonytalanságtól, a magasságtól való félelem. jól jellemzi az, hogy nekem a lépcsőn is van ilyen tériszonyféle, szédülős érzésem.

korábban ha pl. aréna/westend/köki ... stb. plázákban a mozgólépcsőn, vagy az üvegkorlát mellett mentem, még a lábujjammal is kapaszkodtam, úgy "fosikáztam" :) aztán megszületett a kicsikém, és a karomban simán leviszem a lépcsőn pedig korábban kapaszkodtam, ha mentem lefelé... azt hiszem így visszaemlékezve, már nagyobb pocakkal is múltak ezek a lépcsős és magassági szorongásaim

Szia! Alapvetően szorongó, aggódós típusú vagyok, bár sosem volt ez pszichés betegségként diagnosztizálva nálam, de gyerekkori történések miatt tudom, hogy „nem mindig csak mások halnak meg”, a tragédiák bármikor megtörténhetnek. A lényeg, hogy a terhességem elején nagyon paráztam (azon aggódtam, hogy egészséges legyen), viszont ez pár hónap alatt elmúlt, és most is úgy gondolok vissza arra a fél évre, mint életem legnyugisabb lelkiállapotára. Valahogy „kisimultam igedileg”, minden csudajó volt, optimistán álltam a jövő elébe (ami nem jellemző rám egyébként :). Rosszul sem voltam egy percig sem.

Viszont a gyerkőc születése utáni egy-másfél év kínszenvedés volt. A kialvatlanság, a bezártságérzés annyira elcsigázott, hogy rendszeresen talált úgy a férjem esténként, hogy egy sarokban sírtam. Rossz anyának éreztem magam, aki semmit nem tud, mit kell csinálnia, és úgy éreztem, ez a felelősség megfojt, plusz semmi sikerélményt nem kaptam (hogy a gyerek jól fejlődik, okos, ügyes, arra mind azt gondoltam, nélkülem is így lenne, és tök feleslegesnek és bénának éreztem magam).

Nem rémisztgetni akarlak, én nyilvánvalóan nem voltam felkészülve lelkileg az anyaságra, biztos másoknál csupa móka s kacagás az élet egy kicsivel. De az tény, hogy a terhesség nagyon jól hatott a hangulatomra (annak ellenére, hogy nem voltam soha gyerekfanatikus, nem volt minden álmom, hogy terhes legyek).

Én pont a terhesség előtt tudtem ezeket tudatosan elnyomni. Igazából félek a tömegtől vagyis az emberektől, az idegenektől. Minden új helyzettől, és még sok mindentől. De sokat dolgoztam rajta és már senki sem vette észre rajtam ezeket. Most hogy terhes lettem kicsúszott a talaj a lábam alól, ki sem tudok lépni a lakásból, folyamatosan ver a szívem szorul a tüdőm...stb...

kezdhetem előröl...