Miért vállaknak gyereket a nők? 29/F

Ki vállaljon gyereket,ha nem egy nő? Tudom,hogy a mai világban az lenne az ideális,mindenki lehetne dugható amint kitalálja,hogy nőnek érzi magát,de ez nem így megy.

Férfi nem tud szülni,ha egy nő szeretne családot és gyermekeket akkor bizony szülnie kell minden nehézség ellenére.

De amúgy nem olyan drasztikus ez mint amilyennek le van írva.40 hét az egész.Hányinger,hányás,kis félelem,egy pár óra fájdalom és ott a szépséges utódod a karjaidban :)

Nem jár semmilyen lemondással.Én ugyan úgy sportolok,túrázok,utazok és dolgozok mint eddig.Csak nem egyedül.Tény és való,hogy nem eshetek össze részegen a gyerekeim előtt és terhesség alatt de ilyen meg sosem voltam,max ünnepekkor iszom akkor sem részegedésig.🙄

"Házas, gyerekes apuka szavai: a gyerek isten büntetése a szex miatt.stb."

Én sem szeretnék gyereket (nő vagyok), de ez ritka primitív hozzáállás...

Azért vállalnak bizonyos nők gyereket, mert ők ezt szeretnék, örömnek élik meg a babázást, a gyereknevelést, stb. (legalább is pozitív esetben).

Más meg síelni jár. Azt is minek? Hideg van, drága, sokat kell utazni, fárasztó, ráadásul balesetveszélyes. Schumacher azóta is kómában van (ha még él egyáltalán). De aki szereti, az csinálja, mert örömét leli benne. Aki nem szereti, az meg nem fogja megérteni, de nem is kell. Nem vagyunk egyformák.

Miért vesz valaki kutyát? Az is büdös, koszos, folyton felugrál rád, és még beszélni se tanul meg. Kb ennyi értelme van a kérdésednek.

Ahogy a kutya sem csak szívás egy kis örömért cserébe, a gyerek sem így néz ki. A haverjaid, akik így nyilatkoztak, vagy fel akartak vágni, mert ez a "menő", vagy egyszerűen felkészületlenek voltak, nem tudták, hogy pontosan mibe is vágnak bele. Ha valaki rendesen felkészül, tudja, mivel jár a gyerekvállalás, az sokkal kevésbé fog koppanni, mint aki rózsaszín vattacukorfelhőnek képzeli a babázást, alkalmanként egy kis kakis pelussal meg büfivel.

Még csak egy éves a lányom, de határozottan állíthatom, hogy nem járt annyi sok lemondással, mint amit 20 évesen hittem volna. Nyilván változik az ember élete, a mindennapok, és a gyerek kedvéért sokszor másképp alakítasz dolgokat, de ez természetes, ez ugyanígy igaz akkor is, ha kutyád van (hogy maradjak az eredeti hasonlatomnál). Amúgy a nehézségek is olyanok, hogy sok esetben hozzáállás kérdése, mennyire terhel meg. Jó, az ilyen fiziológiás dolgok, mint a hónapokon, éveken keresztül tartó nem alvás az nem annyira függ a hozzáállásodtól, de pl az, hogy rumlit csinál a gyerek, hogy nincs megfőzve délután 2-kor sem, hogy 500000x kell egymás után ugyanazt a dalocskát elénekelned, ezek ugyanúgy lehetnek stresszes és idegesítő és frusztráló dolgok, meg szórakoztató, vicces, természetes, a gyerekvállalás velejárói is.

Amúgy manapság már azért nagyon kevesen halnak bele a szülésbe. Sajnálom, ami a rokonoddal történt, de ez nagyonnagyon ritka, nem ez az általános és a közhiedelemmel ellentétben a középkorban sem ez volt az általános. Most meg a legtöbben kórházban szülnek, orvosi felügyelet mellett, hogy ha mégis baj lenne, egyből be tudjanak avatkozni és meg tudják menteni a babát és az anyát is.

A fájdalomtól sokan félnek, de akármilyen nehéz szülése is volt valakinek, az csak egy nap az életedből, az semmi az utána következő időszakhoz képest. Nekem amúgy könnyű szülésem volt, cakk-pakk 8 óra alatt megvolt minden, ami igazán fájt az is csak tartott a legvégén max 1-1,5 órát, utána amint megszületett a lányom, már el is vágták a fájdalmat, semmi nem maradt belőle. Cserébe ott volt egy kisbaba, aki amikor először hozzád bújik és felpislog rád, akkor egy akkora adrenalinlöketet és oxitocinlöketet ad, amiért mások repülőkből szoktak kiugrálni meg vadvizi eveznek meg ilyenek. És ezt simán át tudod élni minden egyes nap, ha gyereked van. Szerintem ezért bőven megéri. Nekem legalábbis megéri. Másnak lehet, hogy nem. De ez megint csak sokszor mentalitás kérdése. Lehet fókuszálni a negatív oldalára is... De a pozitívra is, és azért szerintem a legtöbben ezt választják.

11es, azért ne szórakozzunk már.. én is csinálok mellette pár dolgot, de 5x annyira vagyok kimerült, mint gyerek előtt, és ha valamit meg akarok csinálni 10x annyi szervezést igényel, mint előtte!

Senki sem mondta, hogy nem lehet, de ha meg akarod valósítani, nem csak veszed a cuccod és mész, hanem találsz rá időt, amikor megbízható személy ér rá, amikor a gyerekek nem betegek, vagy épp nem kell valami gyerekes ovis sulis dologra készülni, és amikor nem rohan a lakás, mert a gyerekek csak úgy gyártják a piszkot és a rendetlenséget. Illetve meg kell gondolnod, mennyi időre mész el, és milyen gyorsan tudsz hazaérni, ha bármi gond van..Nem tudom te hogy nevelsz gyereket, nem mindig kerül a gyerek előre a fontossági sorban, de azért legtöbbször igen..

A gyerek nem "kis öröm". Nekem kettő van, egy 9 éves fiú és egy 1 éves lány. Annyi örömet adnak, el sem tudnám képzelni nélkülük az életet és a férjem is így érez. Az első szülésem 6 órás volt, a második 2 órás, semmi gond nem volt. Persze nagyon fájt, de ki lehet azért bírni. A gyerekeim 8 és 7 hetes koruk óta nem kelnek éjjel, itt sincsen gond.

A barátod kijelentése nagyon gáz, primitív egy ember lehet.

#19: “Párommal beszelgetünk róla ő is elég bizonytalan ebbe a témába és én is nagyon félek feladni a mostani életem.“

Szerintem egy gyerek nem csak pár hónapra vagy évre változtatja meg egy ember és pár életét, ha valaki így gondolkozik, hogy nem akarja feladni a mostani életét annak még tényleg nem kell gyereket vállalnia.