Miért vállaknak gyereket a nők? 29/F

"és viszonzásul cserébe csak 1 kis öröm jár"

Hát az, mikor a kisbabád/kisgyereked hozzádbújik, kacag azon, hogy puszilgatod, bizalommal néz rád szoptatás közben vagy szuszog az ágyon, az nem kis öröm, hanem valami hatalmas csoda.

Igen, sz*r dolog éjszaka 6-7 alkalommal kelni és néha kiakasztó, hogy pont akkor kezd el ordítani, mikor fontos dolgom lenne, de akkor is imádom, minden nap egy élmény vele, hatalmas szeretetet érzek iránta.

Az öröm, amit hoz, sokszorosa a nehézségeknek. Az apja ugyanezt mondja, teljesen oda van a gyerekért.

Szóval itt bukik meg a dolog, amit írsz, egy gyerek ugyanis nem kis öröm. Illetve belehalni a szülésbe... Hát ennyi erővel ne vezessenek a nők, mert nagyobb az esélye a kormány mögött meghalni.

Normális családban meg a szülők és gyerekek felnőttként is szeretik egymást.

Néhány pontra reagálnék: azért szerencsére ez már nem az 1800-as évek, hogy sok nő helehal a szülésbe, bár akkor is bőven voltak 8-10 gyerekes családok, ahol ugyanaz volt a gyerekek anyja. Amúgy less bele egy 1800 körüli halotti anyakönyvbe, elenyésző lesz a szülés általi halál pl a tbc-hez képest.

2,5 éves a lányom, nem mondanám, hogy apró örömök értek csak ebben az elmúlt bő két évben és minden csak nehézség.

Alapvetően rossz a gondolkodásod, a gyerek nem azért születik, hogy a szülei csicskása legyen ha felnő, bár ha egy gyerekbe szorul némi empátia (ami nagyrészt nevelés kérdése) nyilván segíteni fog valamilyen módon a szüleinek, ha idősek és betegek lesznek.

Az örökbefogadás nem fenékig tejfel, bármennyire is próbálják egyesek idealizálni. Minimális esély van rá, hogy valaki újszülöttet kap, es esetleg rá is éveket kell várni. Ha meg kapsz egy nagyobb gyereket, teszem azt mondjuk 9 évest, akkor ott meg már lehet olyan dolgok rögzülnek be nála vagy olyan nevelést kapott előtte, amivel te alapból nem értesz egyet és évek kemény munkája lesz, hogy olyanra formáld a gyereked akivel normálisan együtt tudsz élni. És persze minél nagyobb a gyerek annál kevesebb erre a garancia, mert egy kisebb gyerek még könnyebben tanítható, formálható. Sokan szerintem ezek miatt szeretnének saját gyereket: eleve az az ő “vérük”, másrészt őszintén bevallva én sem biztos hogy szeretnék kínlódni azzal, hogy más mit cseszett el szerintem a gyerek nevelésében x éven át. A sajátodat is elég nehéz a nulláról nevelni az elképzeléseid szerint, nemhogy más nevelésbeli hibáit kijavítani.

Valahogy úgy képzeld el, hogy az öröm(amiből szerintem is viszonylag kevés van a megoldandó helyzetekhez képest) nem sima öröm, hanem extra öröm. Mintha nyernél a lottón naponta mondjuk 5x és ezért az érzésért szívnál naponta 10 KICSIKET, mint mondjuk egy kihúzott hajszál, aztán párnaponta egyszer szívnál nagyot, mint mondjuk egy lábtörés.

Legalábbis nálunk ilyen, amikor öröm van, a fellegekben vagyok, de általában semleges, vagy kis szívás, aztán néha egy egy nagy szívás is befigyel.

Nem értem mit akarsz ezzel a kérdéssel itt a gyerekvállalás témakörben.

Az ember és egyáltalán az élőlények utódokat hoznak létre, ez az állatoknál ösztön, nálunk pedig emellett vágy is.

Miért lenne lemondás és csupa szenvedés egy gyerek? Jó hülye haverjaid vannak, a pofám leszakadna ha így nyilatkoznék a családomról!

Itt is meg kell nézni ki gratulál ehhez a mentalitáshoz, valami 70+ néni, aki minden ünnepnapon is a gyakorin válaszolgat. Más ilyen korú meg élvezi az unokái szeretetét, a gyerekei gondoskodását. Mert nálunk így működik, ez a minta, hogy a gyerekek a szüleik felé hálával és rajongással fordulnak.

Ma meg kellemetlenségeken kívül igen kevés valóban súlyos komplikáció akad a szülésnél, már szinte mindent tudnak orvosolni.

De félni nem érdemes, bármikor bárkit érhet baj, kivédeni nem lehet.