Miert ,,Kis gyerek kis go d, nagy gyerek nagy gond”?

1. vagyok. Az is szörnyen nehéz, legalábbis nekem, hogy engedjem az önálló döntéseket. Én engedem, így lesz egyre nagyobb a kompetenciája az saját életében, ettől lesz nagyobb az önbizalma. Kis felnőttek, önálló tervekkel, elképzelésekkel, ideológiákkal, ezt tiszteletben kell tartani. Nem kicsi már, akinek majd én jól megmondom a tutit, hanem partner a társalgásban. Most ment gimibe, ő választotta az iskolát, na ez sem volt könnyű :)))

Azért mert egy pár hónapos gyerek igénye anya, apa társasága,legnagyobb kiadások pelenka és kaja, egy 5 éves sokat kérdez, nagy a mozgásigénye, a vele egykorúak társaságát igényli, nagyobb kiadások egy pár lego, meg a cipő, kabát, addig egy 17 évesnek vannak szerelmi problémái, bulizni megy és végig aggódod az éjszakát, kieszi a hűtőt, válogat, minden hónapban valami új ruha, smink(ha lány) , ha randizni visz valakit(fiú) pénz, jogosítvány, laptop, új telefon, egyetemi felvételi, albérlet ezek mind hatalmas aggódás és hatalmas költségek....

Hullámzó. Volt egy nagyon jó szakasz nagycsoportos ovitól felső tagozatig. Aztán tanulás, edzés, különórák, időszervezés, stb. Anyagilag sokszorosan több, saját igényei is vannak, ízlése folyamatosan változik, ha hagynám 3 havonta cserélné le a ruhatárat. Még nem jár el önálló programokra, játszótérből kinőtt, a legjobb barátnője halálra idegesít, hülyeségekbe ugratja bele, visítanak, folyton nálunk lóg. A lányom mindent elmond neki, olyasmiket is, amikkel adott esetben visszaélhet, legbelső gondolatait, családi dolgokat, pl ki kivel veszett össze, hol tartjuk a pénzt, stb. Emiatt pár dolgot persze átpakoltam, csak rossz úgy élni, hogy a gyerekem előtt is titkolok dolgokat. Természetesen nem terhelem felnőtt dolgokkal, de már mindent meg kell gondolnom, hogy mit mondok, mert azonnal továbbad minden infót a barátnőjének.