Ez jó tanítási módszer? -tapasztalt mamik válasza érdekel-

20. 3 éves kor alatt barom aki takarót meg párnát használ. Erre van a hálózsák, azt rántsa magára…

A másik meg, mindenki tud valami urban legend történetet írni a szomszéd nagynénjének másodunokaöccsének a fiáról. Mellette meg millió, milliárd ember felnőtt a történelem során úgy, hogy hagyták néha sírni és nem nyalintották ki a popsikáját. Mégsem lettek tömeggyilkosok.

Ja, tömeggyilkosok nem lesznek, csak lehet bizalmatlanok párkapcsolatban, vagy extrán stresszelnek, vagy esetleg nem osztják meg még egy pszichológussal sem, ha gondjaik vannak, nem vallják be a szüleiknek amiket más tini megbeszél.

Most azért vagy ilyen, mert te úgy neveleted a gyereked ahogy, és önigazolsz, nehogy kiderüljön, magad és mások előtt, hogy rosszul csináltad.

23. Az én seggemet kinyalták a szüleim. Nővéremét is.

Nővérem kóros hazudozó, én meg akkor látogatom a szüleimet amikor már muszáj.

Mindketten családos emberek vagyunk, nekem sosem volt párkapcsolati vagy bizalmi problémám sem iskolásként, sem felnőttként. Nővéremről nem tudok hitelesen nyilatkozni a fent említett “problémája” miatt.

Önigazolok. Igen. Csakis. 😂

Úgy neveljük a gyerekeket, ahogy nekünk tetszik, nem úgy ahogy a legújabb trend, szakirodalom es a fórumozó közönség jónak tartja.

Félelmetes, igaz?

Nekem meg így tetszik, félelmetes neked is igaz? Faszér nem lehet elfogadni, hogy a te sírni hagyásoddal ellentétben én nem kinyalom a seggét a gyereknek, de normálisan állok hozzá, és megölelem ha sír, és megvígasztalom ha fáj neki?

Felőlem azt csinálsz amit akarsz. Önigazolhatsz is.

😂😂😂

“Faszér nem lehet elfogadni” hogy más máshogy nevel. Miért kell mindig provokatív kérdéseket kiírni és azok ellen ugatni, akik nem kapkodják fel minden sírásra a gyereket és nem kapnak infarktust ha hasra esik. A másik tábor miért tud elmaradni magának? Az önigazolás a turbó, helikopter anyáknak kell, ők állnak bele lépten nyomon a másikba.

Pár hónap, év múlva meg jönnek az olyan kérdések, hogy: “hogy szoktassam le erről/arról, miért akar mindig ölben lenni, az ágyunkban aludni, miért nem akarja egyedül megcsinálni, miért pofázik vissza, üt/rúg/harap a 6 éves?”

Nem csak a seggnyalás és a ridegtartás van.

Ha valaki normálisan belemélyed a válaszkész nevelés elveibe, akkor nagyon gyorsan rájön, hogy miről is van szó.

Őszintén szólva engem feldühít, ha valaki egy pár hónapos babának a megnyugtatására azt mondja, hogy ki van nyalva a gyerek segge.

Ha nevelési célzattal nem hagyom sírni szerencsétlent, akkor elkényeztetem és kinyalom a seggét. Gusztustalan és szörnyen tudatlan, sötét hozzáállás.

Tudom, hogy vannak, akik nem hisznek a tudományban, hanem inkább a pirinéninek a szomszéd utcából, de azért leírom:

Rengeteg vizsgálatot, kutatást végeztek a nevelési stílusokkal kapcsolatban az elmúlt időszakban. Tudományos bizonyítékok vannak egyes technikák következményeire, nem kitalációk meg elképzelések. Tudományos bizonyítékok.

Tökéletesen látjuk a ridegtartásnak a következményeit és bizony az elkényeztetésnek is.

Mert igen, el lehet nagyon durván kényeztetni egy gyereket, aki később a fejünkre nő és teljesen kezelhetetlenné válik.

A válaszkész nevelés tudományosan megalapozott nevelési stílus. Nem valaki által kitalált, légbőlkapott dolog, hanem komoly kutatások és vizsgálatok eredményeiből kialakult, egyébként ősi ösztönökhöz visszanyúló, biológián és emberi fejlődésen alapuló nevelési rendszer. - amibe beletartozik az egészséges leválás is, az önállósodás segítése.

2021 van emberek, ma már TUDUNK tényleg dolgokat (pl. nem jó ha bilire erőltetjük a gyereket, ne használjunk babakompot, a folytonos verés bántalmazás).

Gyereknevelés szempontjából eddig a történelemben nekünk van a legtöbb lehetőségünk, hogy a lehető legjobban neveljünk a gyermekeinket, nem csak a számos tudományos kutatás miatt, hanem azért is mert ezek mind elérhetőek az átlagos ember számára.

Használjuk ezt a tudást, ami megadatott nekünk, olvassunk, olvassunk, nézzünk youtube videókat megbízható forrásokból és tájékozódjunk.

https://www.youtube.com/watch?v=s7nYCCELc0E

Az első elképzelésed borzalmas. Egy csecsemőnek nem csak kajára és tiszta pelenkára van szüksége, hanem rengeteg testközelségre is. Ez nála pont olyan "jogos" igény, mint a fizikai gondozás többi része. Ha azért sír, mert azt szeretné, hogy felvedd, az nem "hiszti", és éppúgy nem fogod tudni leszoktatni róla, ahogy nem fogod tudni az evésről sem leszoktatni.

A második pontod alapvetően nem az ördögtől való, de itt sem "sírni hagyni" kell a gyereket. Ha elesik, nyugodt hangon menj oda, nézd meg, mi a baja, ne ijedezz feleslegesen, ha pedig sír, akkor babusgasd, nyugtasd meg, de szintén nyugodtan. Sajnos nagyon sok szülő drámázik a legkisebb elesésen is, ez mindenképp rossz, de az ellenkezője is, ha leszarod a problémáját. Akkora feneket kell az ügynek keríteni, amekkorát érdemes. Mi legalábbis így csináltuk, soha nem drámáztak egy-egy eleséstől feleslegesen, ha viszont baj volt (egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen történt), akkor a sírásukból tudtuk, hogy ez most komoly.

Egyébként ez a kötődés dolog sokkal összetettebb, nem olyan egyszerű, hogy ha sírni hagyod a gyerekedet, nem fog téged szeretni. Engem a 80-as évek divatja alapján elég ridegtartásban tartottak, pedig nagyon szerettek. A szüleimmel most felnőttként nagyon-nagyon jó a kapcsolatom, viszont például a barátaimhoz hajlamos vagyok egészségtelen módon kötődni (féltékenység, birtoklásvágy, bizonytalanság stb.), ez például tipikus azoknál, akik pici korukban nem lehetettek biztosak abban, hogy mindig számíthatnak az anyjukra. Már elmúltam 30 éves, mire a problémát felismertem, azóta több-kevesebb sikerrel küzdök ellene, de jó lenne, ha a gyerekeimnek nem lenne ilyen gondjuk.

#29

Pont nem neked lett linkelve, de azért egyszer nyugodtan ránézhetnél egy videóra, mert totális félreértés él a fejedben a kötődő nevelésről.

Ez tipikus azoknál, akik olvastak egy blikk cikket meg néhány hozzászólást a gyakorin.