Ez jó tanítási módszer? -tapasztalt mamik válasza érdekel-

Ezzel a módszerrel egy érzelmileg hideg embert lehet nevelni. Nem ettől lesz nem nyafogós. Az a következetes neveléssel lesz, amikor az ígéreteidet (jót is és büntit is betartod).

Ha elesik, meg kell nyugtatni, vigasztalni és ellenőrizni, rendben van e minden, nem e sebes vagy fáj e valahol.

Ezt hívják sírni hagyásbak, és megsúgom a náci katonákat nevelték így.

Azért nem fog neked sírni, mert megtanulja, hogy hiába sír, senki sem segít. Később se fogja neked "elnyafogni" ha bántja valaki, ha zaklatták, vagy ha nincsenek barátai és szomorú, mivel ignorálva voltak a "nyafogásai" egész gyerekkorában.

Egyébként a sírás nem hiszti hanem okkal történik. Egész napos sírás oka lehet olyan banális, de veszélyes dolog minthogy egy hajszál rátekeredett a labujjára, és elvágta, meg elszorította. Meglepően veszélyes dolog van olyan baba akinek amputálni kell lábujját, és nem viccelek. Fütyire is tekeredhet, ne kelljen ecseteljem.

De lehet fáj a hasa, kakálnia kell, hiányzik neki egy ölelés, melege van, fázik, büfögnie kell, álmos. Ha sír, annak oka van és sírással kommunikál a gyerek, te pedig ignorálnád a kommunikációs kísérleteit.

Tessék egy közepesen rossz kép, van ennél durvább ahol már fekete a gyerek lábujja:

[link]

Mi szerencsére észrevettük mikor még csak piros volt, mivel nem hagytuk sírni, kiderítettük mi a baja.

Így ignoráld a sírást.

Ha megetetted, tisztába tetted, ölbe vetted, letetted, megsimogattad, újra ölbe vetted, már mindent megtettél, de még mindig sír, akkor is érdemes vele maradni, nyugtatni, babusgatni. Azért sír, mert valami baja van, és attól még, hogy nem tudod, mi az és elmulasztani sem tudod, segít neki, ha ott vagy vele folyamatosan. Igaz, hogy ez borzasztó fárasztó tud lenni. Teljesen normális, ha nem bírod, egy idő után le kell tenned a gyereket és 2-3 percre kimenni. És ő közben ordít. De azért ne az legyen az alap, hogy ha már nem tudod, hogy segíts rajta, akkor magára hagyod. Maradj vele, ennyit tudsz tenni.

És persze ha gyakran van ilyen, akkor meg kell próbálni keresni az okokat, pl. lehet, hogy a hasa fáj. Amit vagy el tudsz mulasztani, vagy nem, de azért van pár módszer, amit érdemes végigpróbálni, hátha segít.

Az elesett, megütötte magát esetben is érdemes megpróbálni megnyugtatni, és persze ellenőrizni, hogy nem lett-e nagyobb baja.

Amit írtál, azok nem "tanítási módszerek", mert ilyen kicsi gyereket még nem lehet így tanítani. Még nem elég fejlett hozzá a belátási képessége, vagy hogy is fogalmazzak. Majd ha nagyobb lesz.

Nagyon jó, hogy feltetted ezt a kérdést. Sajnos még mindig sokan vallják ezeket az elveket.

A sírni hagyás diktatúrákban szokás. Pl.a náci meg a szovjet birodalomban "nevelték" így a gyerekeket. Mondjuk ott az anyáknak nem is nagyon volt idejük "csak úgy" felkapkodni a gyereket, mert gyártani kellett a lőszert, miegyebet, és/vagy ellátni a másik X gyereket. Az ideológia pedig valóban az volt mögötte, hogy ne nyafogjon a gyerek, ne zavarja a szüleit. Cserébe tele vannak kötődési zavarral, nem bíznak egymásban, depresszióval, alkoholizmussal és poszttraumás stresszel küzdenek.

Ha viszont megnézel természeti népeket, nagyon gyakori, hogy a kisbaba kendővel az anyára van kötve.

Igazából hosszabb, bonyolultabb kérdés ez, minthogy ki lehetne fejteni egy kommentben. Te tudod, mennyire érdekel mèlyen a téma, de bele lehet menni akár biokémiai szinten is. A lényeg, hogy a tudomàny jelenlegi állása szerint kifejezetten káros, ha sírni hagyják a babát.

"Tudod, ami energiát az elején belefektetsz, az meg fog térülni."

Ilyen agyonbabusgatott, "kötődő neveléses gyerek mellett sz4rni nem fog tudni!

"Pont akkor lesz jobb eséllyel magabiztos, derűs, bizakodó, ügyes, önálló, hogyha nem hagyod sírni az elején, hanem tudja, hogy mindig számíthat segítségre."

Ha diszkomfort érzete lesz, akkor bele fog dögleni, hogy nem mindig minden azonnal van és nem a világ alkalmazkodik hozzá, hanem neki kell(ene) a világhoz. Hol van az a pont, amikor már nem ugrasz neki mindenért? Ha folyamatosan ki van nyalva a p1cs4ja, és egy ponton azt mondod, hogy elég, akkor bele fog bolondulni.

Lehet hogy egy gyerekkel kivitelezhető ez a 'mindig felveszem a kölyköt és egy elkenyeztetett majmot csinálok belőle', de két gyerek mellett már nem. Mert nem fogod tudni azt mondani a "kötődően nevelt" gyerekednek, hogy "Bocsi Julcsi, de a Jancsit ringatni kell, úgyhogy nem kapsz kaját". Vagy marad az, hogy a hátadra vagy hasadra kötöd, de nem egészséges egy 10 kg-os gyereket hurcolni.

"Azt tanulja meg így, hogy a világ egy jó hely, ahol biztonságban van."

Azt tanulja meg, hogy hisztivel mindig mindent el lehet érni.

"Ezzel szemben ha sírni hagyod és nem vigasztalod meg, ha elesik, azt tanulja meg, hogy hiába van neki baja, nem számíthat segítségre, a világ egy kiszámíthatatlan, veszélyes, zord hely."

Ja, hát persze. Mert nincs kinyalva a p1csája. Azt nem tudja megfogalmazni, hogy miért sír, de azt igen, hogy a világ egy zord hely?

Egy történetet szeretnék elmesélni. Egy család első gyermeke az anyós házában szūletett, így a mama hatalmas beleszólást kapott a nevelésbe. A kislány hasfájós volt, amikor a görcsök bántották, sírt. Fel kellett venni, tornáztatni, újból büfiztetni. A mama is a " hagyjuk sírni" elvet vallotta, és az ifjú apa bízott az anyja tapasztalatában, ezért az ő pártjára állt. Az ifjú anya egy ideig tůrte a csukott szobaajtón át kiszűrődő kétségbeesett zokogást, majd felpattant: ez nem hiszti, valami baja van! - kiáltotta, és a mamát félrelõkve berohant a szobába. A gyermek magára rántotta a takaróját, és kapálódzás közben belegabalyodott. Fuldokolva sírt, az anya jól hallotta, hogy ez nem hiszti, hanem segélykérés.

Ugye érted a lényeget?