Mi volt a legidegesítőbb tanács, amit kisgyermekes anyukaként kaptál?

A kisebbiknek a szomszéd állandóan cumit ajánlgatott, de kb naponta. Hiába mondtam neki, hogy nem cumizik, nem is fogadja el, pedig volt otthon cumi, de nem kéri, ő azért minden nap elmondta, hogy kéne neki, akkor kevesebbet sirna (alig sírt).

A nagynál azzal csesztettek, hogy miért nem beszél 2 évesen, adjam bölcsibe, akkor majd fog beszélni. Egyébként bölcsis volt akkor már 😂 De amúgy elárulom, 14 éves már, és BESZÉL (ha kell, ha nem).

Ja, és én is első gyerekes "21 éves taknyos" voltam, de azért az ilyen kéretlen okoskodás eléggé idegesített akkor is. Arról, hogy miért nem beszél, megkerdeztem logopedust, fejlesztőpedagógust, az ő véleménye valahogy jobban érdekelt, mint a zöldségesé, akárhány gyereket is nevelt fel.

11. A Gyerekek úgy születnek hogy nincs meg bennük a képesség hogy meg tudjanak nyugodni. Nem elég fejlett hozzá az idegrendszerük. Az anyukának a feladata 1-2éves korig hogy a gyerek helyet megnyugtassa a gyereket. Ha ez nagyon kevés alkalommal történik csak meg akkor felnőttként nem fogja tudni kezelni az a gyerek az érzelmeit.

Dühös hiszti vagy síros ember lesz belőle. És ezt csak 2-3 év pszichologus tudja majd helyrehozni. De ez nem azt jelenti hogy szegény 8 rossz anyuka lenne nem érdemli meg hogy lepontozzátok mert ö is valószínűleg helyesen jár ell. Az 1-5 perc amit a gyerek vár az nem fog neki kárt okozni mert utána úgyis kap 20-30 perc törődést az anyukájától.

Nálunk elég sokminden elhangzott, persze a legtöbb az egyik fülünkön be másikon ki..pl hadd sírjon, hadd erősödjön a tüdeje. Tudjátok a klasszikus mondások..

Viszont volt egy ami eléggé kiverte a biztosítékot. Anyós szerint túlságosan sokat foglalkozunk vele és ezt nem kéne, mert nehogy túlzottan kötődjön.

Ez akkor a legidegesítőbb, amikor úgy fogalmazzák meg, hogy "ne szoktasd kézbe/ölbe/fel"....

Engem az zavart, hogy az egyik szomszéd nő folyton elégedetlen a lányommal. Mivel újszülött mellől átjártam hozzájuk vérhigítót beadni egy hónapig, így folyton volt vmi.

Mért hordozom meg a szokásos, amiket fent írtatok.

A 9 hónapos lányomat letolta 1x a buszon, hogy hallotta, hogy sírt az indulasnál, nem szèp dolog.

Később a járókát mondta, mert későn kezdett járni a lányom, úgy legyintett rám, hogy régen ott volt a járóka és megtanult felállni a gyerek, de hát èn ugye nem adok neki...

Szabad mozgásban nevelődnek a gyerekeim, sokat olvastam, kurzust is végeztek erről, szaktanácsot is kértem, plusz távolról, de a szakmamba vág. Szóval nem, nem az van, hogy önérzetesen semmihez se értünk, bezzeg ők. És nem is érdekelte soha, hogy én mit mért csinálok.

Aztán ezt követően nem mentem többet hallótávolságra felé. Hát kb 15 hónapos volt a kislányom, amikor odajött a kerítéshez és beszólt, hogy "még mindig nem mond egy szót se"

(A lányom 12 hónapos korától mondatokban beszélt, mindenhol agyondicsérték, nem mintha szamítana a sebesség, csak jól jelzi, hogy ennyire volt a néni jóindulatú...)

Azóta tüntetően ráköszön a gyerekre 10 méterről, hogy "szia xy", nekem vagy köszön vagy nem, és várja, hogy a 2 éves 10 méterről visszakiabálja, hogy "csókolom" (persze nem kiabálja, és akkor áll és vár és néz engem a néni, amíg én nem köszönök a lányom nevében).

A másik, amit gyűlölök, az a "hagyd a házimunkát", meg az énidő témaban "arra van időd, amire akarod", a "szervezz ki mindent és rendelj ételt" - de amúgy összességében ritkán kaptam idegesítő tanácsot, normális a környezetem, 1-1 ilyen embert leszámítva.

15

Valahogy igy, koszonom. Sose hagytam termeszetesen sírni-ordítani hosszan, csak gyorsan befejeztem amit epp csinaltam, es mar foglalkoztam is vele. De borzasztoan fel tud idegesiteni, mikor a kepedbe vagjak, hogy nem foglalkozol a gyerekeddel, rosszul neveled, nem gondoskodsz rola, meg hogy igy “lelkibeteg lesz”. Csak mert pont abba a fel-egy oraba jon at mondjuk anyam, mikor nyugos a gyerek, es nem pattantam azonnal mikor elkezdett sírni. Ertitek, ilyen 5, max 10 percekrol van szo. :D Mig elmegyek wc-re (pl nyitott ajtónál), elmosogatok par tányért, vagy epp beleszaggatom a nokedlit a levesbe. :D Sokaknak mar ez is “sok” amit nem foglalkozok a gyerekkel.

Engem ami a legjobban kiakasztott a családban: "felneveltem 4 gyereket, te ne mondd meg, hogy mi a jó, mert én jobban tudom"

De írok még párat (vegyesen a család női tagjaitól):

- Sír? Nem evett eleget. Adj neki enni. Még mindig sír? Adj neki többet (amúgy tápszeres a fiam)

- Hetente növeld az adagját min 10 ml-vel.

- Nincs elég tejed? Nem baj, adj neki tejbegrízt. (még az első hetekben)

- Éjszaka is felkel enni? Adj neki mézet, nehogy túl sokat egyen.

- Hagyjad sírni, úgy erősödik a tüdeje.

Lett a fiamnak egy veleszületett betegsége, amit örökölt valamelyikünktől, mire anyósom okosan megmondta, azért van, mert tiltott dolgot ettem a terhesség alatt.

És ehhez hasonló baromságok.

Kedves 4-es. Én is huszonéves taknyos voltam, de volt annyi józan paraszti eszem, hogy rájöjjek, a legtöbb tanács az nettó hülyeség és inkább utánakérdeztem a védőnőnél, illetve gyerekorvosnál, mielőtt megfogadtam őket. Könnyű azt mondani, hogy engedd el a füled mellett, mikor már századjára hallod ugyanazt a f*szságot és már csak azért is nyüstöl vele.